Még hozok pár képet a lovakról, mert elég gyakran megyünk hozzájuk. Mostanában ez tölti ki leginkább mindennapjainkat. Ha éppen nem megyünk, beszélünk róluk. Mármint a lovakról. Zsófinak remek edzője van, kedves, csöndes, sokat dícsér. Ennél jobbat elképzelni sem tudok, Zsófit csak a dícséret motiválja. A képeken szereplők; Bonbon, Rondó, Gyuri, Bogi, Barni, Zsófi, Máté.
Még sok ilyen napot! Ja és melegebb ne legyen! Legalábbis tavasszal.

Újra és mindig; lovak

A közeli lovardába járunk lovagolni. Barni még pónizik, de nagyon élvezi. Járhatna már edzőhöz is, de ismerve viszonyát a kötelező dolgokkal, várunk még vele. Bogi is ült már rajta, ő is imádja őket, a nagy lovak nyakát ölelgeti, a fülüket vakargatja az ölemből. Itt nagyon lazán veszik, ideadják a pónit és vihetjük. Ha félünk, a lovardán belül, ha bátrak vagyunk, ki a rétre. Mi persze, hogy bátrak vagyunk, Gyurit szoktuk kérni, ő nagyon felhasználóbarát, akkor is irányítható, ha az ínycsiklandó fű 80 cm-re van az orrától. Olyan magas ugyanis. Most megnyírták, nagyon elegáns lett, bár én a bozontos Gyurit is nagyon kedvelem. Elsőre egy papagájra asszociáltam a nevéről, de kezdem megszokni, hogy egy pónit is hívhatnak Gyurinak. Zsófi már egyedül is megy, kezd újra visszarázódni egy hosszú kihagyás után. Nagyon ügyes, gyorsan tanul, remek a tartása. Remélem egyszer lesz saját lovunk, netán lovaink is. Kacérkodunk a vidéki (értsd: tanyasi) élettel. Éljenek a pacik!

Lovak, kecskék, jó idő

Végre megjött a jó idő, mentünk a lovakhoz, aztán hétvégén rokonokhoz, Barni és Bogi rajonghattak az állatokért.
Volt szaladgálás, labdázás, kecske-kergető és narancsevés. Esés, kelés, jókedv. Barni itt Gyurin lovagol, aki egy bolyhos póni, nagyon nyugodt, kezes jószág. Bátran vezetheti Zsófi is.

Nem találtam Bogit valamelyik nap, aztán jobban körülnéztem. Meglett.

Hordozás-szerelem

A hordozás a szívem csücske. Imádom a babaillatot, a szuszogást. Most is sokat van rajtam Bogi, nagyon szereti a kendőket. Ha ő választ hordozót, majdnem mindig kendőt hoz. Bárhová el tudunk így menni, nincs nyűgösség, nem tud elaludni-gond. Odabújik és már alszik is. Nézelődni is békésen, vagy éppen élénken lehet a magasból, nincs egy szintben a kipufogókkal.
A csípőjének újszülött kortól kifejezetten szuper, akár terápiás jelleggel is, főleg, ha kiegészül textilpelussal, ami eleve nagyobb terpeszt csinál, mint egy papírpelenka.

Természetesen nagyon fontos a helyes hordozás. A részletekben a különböző iskoláknak eltér a véleménye, de abban mindeni egyetért, hogy helyesen hordozni KIZÁRÓLAG BEFELÉ, tehát a baba pocakjával felénk és széles terpeszben lehet, a kendőt jól széthúzva, térdhajlattól, térhajlatig lehet/kell/érdemes. Ezért alkalmatlan eszköz a kenguru, ott párhuzamosan lógnak a lábak, nincs meg  a megfelelő terpesz, a kifelé tartástól, pedig homorítani kell a kicsinek.
Nálunk a gyerekek is szeretnek hordozni, nem is gondolják, hogy lehet e nélkül is boldogulni.

Zászlófüzér

Ez a girland az ovinknak készült, az utóbbi időben zászlókkal foglalkoztak és ők is készítettek zászlót, így én is varrtam egyet, ez most ott is marad náluk a csoportban. Mindenféle régi ingből készült, csak a ferdepántot vettem hozzá a DIY jegyében. Én nagyon szeretem ezt a füzér formát, mi szülinapokon is mindig ezzel díszítjük a lakást, jó hangulatunk lesz tőle. Ha nem itthon vagyunk, akkor utaztatjuk és az ünneplés helyszínén tesszük ki, ettől máris otthonos érzésünk lesz.