Állataink

 Mivel még mindig nem költöztünk vidékre, ott lakunk, ahol eddig, így be kell érnünk kevés, a kertvárosban is tartható jószággal.

Először megmacskásodtunk, került a házhoz egy igen félős fura hangú állat; Madame Nyekere.

Kezdetben  annyira rettegett, hogy ránk is fújt, egyszer leugrott az erkélyről és alig mert enni. Aztán szépen lassan megszokott minket és a helyét is. Sőt, nem csak megszokott, de nagyon meg is szeretett. Elképesztően ragaszkodó állat, nem is tudtam, hogy a macskák tudnak ilyet. Eddig kutyásnak hittem magam, de kiderült, hogy ugyanolyan arányban vagyok macskás is, csak próba híján ez nem tudott kiderülni. Mára szép nagy cica lett belőle, rendszeresen fog egeret, amit hazahoz nekünk és lerakja az ajtó elé.

 

A később született kölykeiből megtartottunk egyet, aki a narancsos csoki névre nem hallgat.

 

 

Két évvel ezelőtt egy kutyát is bevállaltunk a macska mellé, elsősorban miattam, nagyon szerettem volna. A gyerekek sem tiltakoztak. Nagyon várták a jövevényt, aki egy hideg november végi napon meg is érkezett Döme. 8 hetes volt, az autóutat végighányta és nagyon félt. Ha ott lehetett, ahol mi, egy hangja nem volt, általában aludt.

Nagyon édes volt, olyan puha bundával, mint egy plüssállat. Mivel 2 óránként kivittem éjjel-nappal, kb. 2 hét alatt szobatiszta lett. Okos kutya, nagyon gyorsan tanult, nem jelentett nehézséget az alapok elsajátítása. Érdekes, hogy alig rágott meg valamit, inkább olyan játékokat, ami mi adtunk neki. ez mára erősen megváltozott, imád lopkodni, pl. legót, mosogatószivacsot, műanyag kupakokat. Ezeket pár másodperc alatt szét is rágja. Soha nem barátkozott idegenekkel, ha meg akarják simogatni, kitér előle.

 

Sok helyre visszük magunkkal, az ágaskodó Dömés kép Szentendrén készült, az utolsón pedig egy kerti székben terpeszkedik, farkán egy kölyök macskával.

Én is tanultam

Népi játszóházvezető lettem! Az elmúlt tanévben elvégeztem egy akkreditált tanfolyamot a Dr. Kresz Mária Fazekasközpontban. Rengeteg mesterséggel, alapanyaggal ismerkedtem meg.
Nemezeltünk, bőröztünk, kipróbáltuk a szálas anyagokat: csuhé, szalma, gyékény, káka, fontunk kosarat, vertünk kötelet, készítettünk rongybabát, szőttünk kereten és karmantyúfán, fűztünk és szőttünk gyöngyöt, készítettünk agyagtárgyakat, fonatokat, karkötőt.
Voltak köztük nagyon nagy élmények és voltak nehéz pillanatok. Heti egyszer találkoztunk a XVI. kerületben, év vége felé pedig Székesfehérváron folytattuk kicsit ritkábban. Előbbiben nagyon jó volt a rendszeres találkozás, utóbbinál a méltó helyszín.
A tanfolyamot egy 5 napos nyári tábor zárta, ahol rengeteget nevettünk és még közelebb kerültünk egymáshoz. Igazi barátságok is szövődtek. Nagyon nagy volt az elméleti anyag is, amit el kellett sajátítani, én nagyon élveztem, végre csak azt tanulhattam, ami igazán érdekel.
Számot adni a tudásunkról már nyáron elkezdtünk. Augusztusban kellett beküldeni egy záródolgozatot, az enyém nemezelésről szólt. A dolgozatomat kiemelkedő munkának értékelte Csupor István néprajzkutató.
Szeptemberben vizsgáztunk, melynek volt egy elméleti és egy gyakorlati része és kiállítást rendeztünk az év közben elkészült tárgyakból. Ez a négy jegy született értékelésként.
Nagyon várom, hogy minél több helyen tartsak foglalkozásokat és a gyerekek is megismerjék ezeket a nagyszerű anyagokat és a belőlük készíthető tárgyakat. A gyerekeim iskoláiban, óvodában már tartottam kézműves foglalkozást, nagyon szerettem.

Egy kép az év közben elkészült munkákról.

A csapat.

Annyira belejöttem az alkotásba, hogy beiratkoztam a Hagyományok Házába, egy nemezeseknek szóló nemez-bőr kombinálása továbbképzésre.

Állatok

Sajnos szeretett kutyánk, a nagy, barna, szelíd Zénó itt hagyott bennünket. Óriási űrt hagyott maga után. Mindenki szerette, még a távolabbi rokonok és ismerősök is, akik már találkoztak vele. Végtelenül türelmes volt a gyerekkel, őrizte a házunkat, illedelmes volt és mindig tudta, hol a határ.

Ezek az utolsó képek Róla.

A tavalyi vad nyúl után érkezett hozzánk két tengerimalac. Bogi vágyott rá nagyon, így Zolitól kapott egyet. Elkeztem róluk olvasgatni, ahol kiderült, társas állatok és minimum ketten érzik jól magukat. Így költözött hozzánk még egy. Namost. A nagy szívből utálja a kisebbet, alig hagyja enni, folyton morog rá. Szóval, ő egy antiszociális malac, aki nagyon remekül elvolt egyedül, most sokkolódik, hogy folyton ketten vannak. A kicsi nagyon ragaszkodik a nagyhoz, annak minden gonoszkodása ellenére, ha egydül vesszük ki, hangosan visítozva hívja őt.
Íme, így festenek együtt:

Lett egy, illetve azóta kettő cuki cicánk, amik remélem jó egerészekké cseperednek, mert nagyon hosszú ideje küzdünk mi az egerekkel, most rajtuk a sor.
A kis cirmos a szomszédban született, de mivel nálunk kényeztetve van, így átköltözött. Ki-bejárós cica, remélem nem fog baja esni az utcán. Kedves, bújós, dorombolós. Jön utánam mindenhova, ha hazaérek és hallja a kocsi hangját, mindig előszalad bárhol is van.

 

A másik cicát egy ismerősünk hozta. Még soha nem láttam ennyire szocializálatlan és félős cicát. Alig ismer valamit, de most 4 nap elteltével már a gyerekek meg tudják fogni. Ha bent van simogatható és dorombol, de kint inkább menekül.

A helyzet egyre javul, úgyhogy hamarosan nemezelünk egy cicabúvóhelyet.

Karácsony 2017. december

Az idei karácsony nem volt sem békés, sem nyugodt, családi és egészségügyi problémák árnyékolták be advent, majd az ünnep idejét is. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért nagyon mélyen tudtuk megélni a fény hiányát és a növekvő sötétséget. Ami viszont nagyon nagy örömömre szolgált, hogy anyukámékkal megtapasztalhattuk az igazi családi összefogást. Eddig sok apró vita volt köztünk, más a világnézetünk, mást várunk az élettől, mást tartunk fontosnak. Ennek ellenére, ezeket mindenki félretette és csak a másikra koncentrált segítő szándékkal. Ennél nem is kell több. Úgy gondolom, azután az apróbb vitás kérdéseinket is simán rendezni tudjuk.

Barni iskolájában volt egy karácsonyi vásár, ahová az elmaradhatatlan kókuszgolyó mellett, Barni árulta a nemez apróságaimat is. Pár játékot, kulcstartót, tartókát, dióbabát vittünk és legnagyobb örömömre vettek egy csomó mindent! Nagyon boldog voltam. Életem első mini vására, ahol saját készítésű portékám fogyott! Ez jó lendületet adott a folytatáshoz.

Jártunk még december hónapban a Néprajzi Múzeumban zárás előtt és a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban is, ahol mesét hallgattunk Csíki Lórándtól és koncertet Bognár Szilviától.

Papucs, kulcstaró, virág, ujjbáb, labda

Bogi nemezelte Gemmával ezt a kis virágot. Tökéletesen meggyúrta, a gyapjú lerakásánál kellet picit segíteni. Nagyon szép lett.

Papucs készült nekem, itt még nincs rajta a bőr talp. Igazi színterápia.

A kulcstartók a tanár illetve óvónéniknek készültek ajándékba.

Barni és Bogi kis kígyót is nemezeltek, ezt is egyedül, a szem felvarrásához kaptak segítséget.

Nemeztáska, telefontok, baba

Apa születésnapjára egy nemeztáskát készítettem Gemmánál. Állítható bőr pántot kapott és egy zsebet az apróbb dolgoknak, kulcsnak. Nagyon tetszett neki, hordja is és belefér több könyv, ami szempont volt a méret tervezésénél.

Magamnak egy telefontokot készítettem, leginkább azért, mert annyira kíváncsi voltam erre a színesen kártolt gyapjúra gyúrás, száradás után. Csodás színei vannak!

Boginak régóta ígértem egy nemez babát, most valóra vállt a kívánsága, elkészült Gyapi Sára.

Téli ünnepeink

Elmúltak az ünnepek, 2016 a múlté lett, nem kis örömömre. Üdvözlöm 2017-et, tavaly rengeteg rossz dolog történt, bár mindig igyekeztem a jó oldalt, a tanítást keresni ezekben, azért nem mindig volt könnyű.
Mi kicsit korábban kezdünk ünnepelni, mert az első közös családi ünnepünk a téli napforduló. Tüzet gyújtottunk a kertben, beszélgettünk a kicsikkel a sötétségről, annak hatásairól és az őseinkről. Régi elfeledett ünnepeinkről és a saját közeli őseinkről is.
Készítettünk együtt adventi koszorút, ültettünk Luca-búzát, dekoráltunk üveg-mécsestartót, sokat olvastuk Czárán Eszter Világnak virága című könyvének aktuális oldalait. Elkezdtünk készíteni egy saját évkör-naptárt, ennek befejezése még hátra van. Nemezeltünk, sütöttünk, varrtunk ajándékokat a hozzánk közelállóknak. A kicsik mindenben segítettek. A nagyok is, ahogy idejük engedte. Máté a kollégiumi élet mellet nincs sokat itthon, így most nagyon örültem a téli szünetnek, amit velünk töltött. Persze nagyobb a hangzavar és több a feszültség ilyenkor a gyerekek között, mégis fájt a szívem amikor visszament. Mégis hálát adok, hogy Abára járhat iskolába, annyit jó dolog történik ott vele és nagy tanításokat kap emberileg, lelkileg.

Mézeskalácsok, ebben alig segítettem és egész decemberben rengetegszer készült, mert imádják a gyerekek és ajándékba is szívesen adják.

Nemezelt gyapjúangyalka. Köszönöm az útmutatást, Gemma.

Bejglik egy része.

Megjött a nagyon várt Mikulás!

Adventi koszorúnk, az abai diákok által készített gyertyákkal.

Mécses őrző filc-angyalok.

Tűz az összetartozásért a téli napfordulón.

Barni által készített nemez kép. Alig segítettem.

Máté készítette csuhé dísz. Sok-sok köszönet Csutkaildának.

Mécsestartó befőttes üvegből.

Esti összebújás és beszélgetés.

A nagyok karácsonykor.

Barni nagy vágya; karácsonyi világítás az ágyban. Csak pár percig kapcsoljuk be este, de mivel nagyon vakító a fénye, inkább gyertyát gyújtunk.