Az egyik újévi fogadalom, lehet, hogy az lesz, hogy életet viszek a blogba. Annál is inkább mert...Bár sosem tettem még újévi fogadalmat. Lehet, hogy itt az ideje.
Kezdjük az elején.
A karácsonyi készülődés egész decemberben folyt, de még így is nagyon el voltunk csúszva. Legalábbis én így éreztem. Persze, mindig így érzem. Folyamatos restanciát érzek, úgy a háztartásban, mint a gyerekekkel töltött időben. A koszorú időben készen volt, némi dekoráció is, idén sok-sok fénnyel, amit Zolinak köszönhetünk.
Festettek a gyerekek aranydiót, ebből került a fára is, Barni egymaga 20 db-ot festett. Sütöttünk mézest, elkészült a bejgli. Négy rúd diós és négy mákos. Tökéletes lett. Igaz, a kutya este 11-kor megette a nyers begyúrt tésztát, amitől nem kicsit estem pánikba, így újra gyúrtam, de reggelig elég ideje maradt, hogy tökéletesre érlelje magát.
A 24.-e előtti éjjel a készülődésé volt, reggelre ott sorakoztak a fa alatt az ajándékok. Mi hajnali 4-kor kerültünk ágyba, így bő 3 órát simán sikerült aludnunk az izgatott gyerekek csiviteléséig. Tehát frissen, kipihenten vonszoltuk le magunkat a nappaliba, ahol kómás fejjel, méla vigyorral néztük a gyerekek boldogságát.
Az én ajándékom is ott várakozott türelmesen a fa alatt, amit az én páromnak (és a Jézuskának) köszönhetek természetesen. Ami egy hihetetlen, gyönyörű, okos, számomra mindent tudó varrógép. Így azt remélem, mivel az alkotásnak technikai akadálya nincs, egyre több és több dolgot fogok készíteni, ami ide is felkerül majd.
Egy-két családi meglepetés is került a fa alá, például minkét fél bátyám látogatást tett nálunk, amit még nem igazán tudok hova tenni, de gondolom, majd ezt is megoldja az idő.
Kezdjük az elején.
A karácsonyi készülődés egész decemberben folyt, de még így is nagyon el voltunk csúszva. Legalábbis én így éreztem. Persze, mindig így érzem. Folyamatos restanciát érzek, úgy a háztartásban, mint a gyerekekkel töltött időben. A koszorú időben készen volt, némi dekoráció is, idén sok-sok fénnyel, amit Zolinak köszönhetünk.
Festettek a gyerekek aranydiót, ebből került a fára is, Barni egymaga 20 db-ot festett. Sütöttünk mézest, elkészült a bejgli. Négy rúd diós és négy mákos. Tökéletes lett. Igaz, a kutya este 11-kor megette a nyers begyúrt tésztát, amitől nem kicsit estem pánikba, így újra gyúrtam, de reggelig elég ideje maradt, hogy tökéletesre érlelje magát.
A 24.-e előtti éjjel a készülődésé volt, reggelre ott sorakoztak a fa alatt az ajándékok. Mi hajnali 4-kor kerültünk ágyba, így bő 3 órát simán sikerült aludnunk az izgatott gyerekek csiviteléséig. Tehát frissen, kipihenten vonszoltuk le magunkat a nappaliba, ahol kómás fejjel, méla vigyorral néztük a gyerekek boldogságát.
Az én ajándékom is ott várakozott türelmesen a fa alatt, amit az én páromnak (és a Jézuskának) köszönhetek természetesen. Ami egy hihetetlen, gyönyörű, okos, számomra mindent tudó varrógép. Így azt remélem, mivel az alkotásnak technikai akadálya nincs, egyre több és több dolgot fogok készíteni, ami ide is felkerül majd.
Egy-két családi meglepetés is került a fa alá, például minkét fél bátyám látogatást tett nálunk, amit még nem igazán tudok hova tenni, de gondolom, majd ezt is megoldja az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése