Nyaralás és tervek elveszett bejegyzés, 2014. szeptember 3.

Nyáron nem voltunk itthon. Nem egy rövid nyaralásra és táborokra kell gondolni, hanem egy hosszú, nagyon jól sikerült távollétre, amit mindnyájan nehezen hagytunk abba. Fonyódon, az imádott Balaton partján éltünk hat héten át. Négy hétnek indult, de nem tudtunk megválni a helytől és maradtunk még, először egy, majd még egy hétig. Az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy Zoli végig dolgozott, így csak a hétvégéket töltötte velünk.
Kipróbáltuk, hogy milyen nem Pesten lakni és jelentem nagyon-nagyon jó. Egyetlen picurka percre sem hiányzott a nagyváros.
Imádtuk a piacot, a szomszédokat, a hegyeket, a kirándulásokat,a fürdéseket, a ház hangulatát, a kilátást a teraszról. Azt, hogy láttam távolról vihart, eget, felhőt, napot, holdat. Ha esett, akkor élvezettel áztunk el, megéltük, milyen, ha patakokban folyik a víz rajtunk.
Nem használtunk autót, rengeteget gyalogoltunk, felfelé másztunk, partra caplattunk. Boginak vittük a rozoga babakocsit, így nem volt gond, ha elfáradt, Barni meg már nagyon jól bírta a sok jövés-menést. Bogi persze hordozódott is, jókat aludta  hátamon, főleg a késő esti programok közben.

Szóval vágyakozom. El Pestről, valami nyugodt helyre, ahol felépülne a szalmaházunk, kályhával, fúrt kúttal, napelemmel. Nagy veteményessel, gyümölcsfákkal, tyúkokkal, kecskékkel. Szaladgálós, szabad gyerekkorral a gyerekeknek. Otthonoktatással, hagyományok felelevenítésével, amit megélnénk a mindennapokban is.

Az ősz ismét sok változást hozott magával. Zsófi elkezdte a gimnázium nyelvi előkészítő osztályát, napi négy angollal és némi olasszal fűszerezve. Az osztálytársakkal kedvelik egymást, a 3 napos gólyatábor is jól sikerült.

Máté immár harmadszor iskolát váltott, nagyon reménykedem abban, hogy ezúttal megtalálja a helyét. Egyelőre nagyon lelkes, a társai befogadták, segítik. Grafika tagozatra sikerült bejutni, ami nagyon jó, mert szerintünk (és mások szerint is) nagyon jól rajzol. Lesz olyan napja, amikor négy rajz órája lesz. Folytatja a klasszikus gitár tanulást és elkezdi idén a barantát is.
Az iskola váltás oka, a nem megfelelő közeg volt, elképesztő viselkedés volt a sikk, Máté pedig jeleskedett megfelelni akarásban, sajnos a rossz oldal felé. 

Barni délelőtt oviba megy, bár nem rendszeresen, ebéd után elhozom. Vele most nagyon nehéz nekem, hihetetlen dacos, mindent kipróbál, amit nem kellene, rengeteg dolgot tesz tönkre. Próbára teszi a türelmem (haha, mi az?), a tesói agyára megy. Jó lenne, ha szelídülne, mert erősen gondolkodunk az otthon oktatáson. Nem készülünk erre különösebben, nem görcsölünk rajta, egyszerűen csak kielégítjük a kíváncsiságát, ha kérdez. Nekem a legszimpatikusabb az Életiskola, mindent a maga idejében, a maga természetességével "megtanulni".

Bogi itthon van velem, nem ovis, nem is tervezem. Szopizik még reggelente és hordozódni is nagyon szeret, bár ritkán van alkalma ez utóbbira. Érdeklődő, nyitott, szereti a gyerekeket, de nagyon ragaszkodik hozzám. Amolyan matrica. Mivel nincs olyan rokon, vagy barát, ahol ott hagyhatnám őket, mindig mindent együtt csinálunk. Nem is értené, ha hirtelen mással kellene lennie, az miért van. Ha nem szopizik már, Zsófira szívesen hagyom, mert nagyon szeretik egymást.

A két kicsivel alszunk egy kupacon éjjel, nem csak ők szeretik, mi is. Szerencsére párommal ebben a kérdésben nagy az egyetértés köztünk, a ház pedig elég nagy. Mindketten szeretjük, ha hozzánk bújnak és tudjuk, ez nem tart örökké. Kiélvezzük, amíg tart.

Siklóbőr a Balatonból.

Fonyódi látkép, szemben Badacsony.

A négy tesó egy szeles délutánon, háttérben Kati, azaz a vízimentő katamarán, Boginak csak katamara.