2018. szeptember 11., kedd

Állatok

Sajnos szeretett kutyánk, a nagy, barna, szelíd Zénó itt hagyott bennünket. Óriási űrt hagyott maga után. Mindenki szerette, még a távolabbi rokonok és ismerősök is, akik már találkoztak vele. Végtelenül türelmes volt a gyerekkel, őrizte a házunkat, illedelmes volt és mindig tudta, hol a határ.


Ezek az utolsó képek Róla.

A tavalyi vad nyúl után érkezett hozzánk két tengerimalac. Bogi vágyott rá nagyon, így Zolitól kapott egyet. Elkeztem róluk olvasgatni, ahol kiderült, társas állatok és minimum ketten érzik jól magukat. Így költözött hozzánk még egy. Namost. A nagy szívből utálja a kisebbet, alig hagyja enni, folyton morog rá. Szóval, ő egy antiszociális malac, aki nagyon remekül elvolt egyedül, most sokkolódik, hogy folyton ketten vannak. A kicsi nagyon ragaszkodik a nagyhoz, annak minden gonoszkodása ellenére, ha egydül vesszük ki, hangosan visítozva hívja őt.
Íme, így festenek együtt:


Lett egy, illetve azóta kettő cuki cicánk, amik remélem jó egerészekké cseperednek, mert nagyon hosszú ideje küzdünk mi az egerekkel, most rajtuk a sor.
A kis cirmos a szomszédban született, de mivel nálunk kényeztetve van, így átköltözött. Ki-bejárós cica, remélem nem fog baja esni az utcán. Kedves, bújós, dorombolós. Jön utánam mindenhova, ha hazaérek és hallja a kocsi hangját, mindig előszalad bárhol is van.


A másik cicát egy ismerősünk hozta. Még soha nem láttam ennyire szocializálatlan és félős cicát. Alig ismer valamit, de most 4 nap elteltével már a gyerekek meg tudják fogni. Ha bent van simogatható és dorombol, de kint inkább menekül.
A helyzet egyre javul, úgyhogy hamarosan nemezelünk egy cicabúvóhelyet.