2016. november 25., péntek

Nemez párnák és képek

Nemezek, amik az utóbbi időben készültek. Ülőpárnák és képek. Nagyon szeretünk ülni rajtuk, a puha, meleg gyapjú gyógyító erővel bír.
Ismét voltam egy nemezelős alkalmon Kovács Gabinál, illetve Ő jött hozzánk, nagyon jó, fárasztó és hosszú napot töltöttünk együtt. Nagyon sok mindent tanultam és tobzódtam a színekben. A társaság is szuper volt, remélem lesz folytatása.


 Ez előnemezből készült, így lett egy pozitív és egy negatív minta is. Életfa, nap, hold és két madár szerepel rajta.


                                             Életvirág és tulipán. Kell ennél több?

 Ez az első önálló olyan sík tárgy, ahol a minta technikai kirakását magamtól ötleteltem ki. Nem magát a mintát, azt mindig én tervezem, de egy csomó fogásról nem tudtam, hogyan kell csinálni és ezért mindenféle próbákat gyúrtam. Ez még nem teljesen a végleges formája, lesz egy zsinór felvarrva körben. Maga a minta egy kalotaszegi hímzés nemezbe álmodva.

 Ez is egy kísérlet volt, itt színátmenetes gyapjúfonalat használtam a kontúrhoz, amit aztán két nagyon más minőségű gyapjúval töltöttem ki. Kicsit aggódtam, hogy össze fog-e nemezelődni, de nagyon jól sikerült.





2016. május 12., csütörtök

Bútorfestés

Ismét festettem, tálcát, dobozt, tolltartót, órát. Máté is velem jött és ő is festegetett, bár egy kézzel, mert a másik gipszben lesz május végéig. Tetszett neki, lehet, hogy lesz folytatás. Szerencse, hogy az abai Atilla Király Gimnáziumban folytatja tanulmányait, mert itt rengeteg gyakorlati művészeti órája lesz. Megtanul faragni, nemezelni, batikolni és még számtalan dolgot, a nép bútorfestés egészen biztosan illeszthető a sorba.

Tervezünk egy nagyobb festős projektet is. Zoli hozott nekünk, egy három tagból álló szekrényt, alul két ajtós, felül üveges-könyves. A szépséghiba, hogy feketére volt festve, régesrégi repedezett lakkréteggel a tetején.
Ezt tervezzük megszabadítani a festéktől, lazúrozni, lakkozni és festeni. Valami visszafogott mintát gondoltam tervezni rá, hogy beilleszthető legyen a már így is erősen eklektikus nappalinkba.

Tervben van még három régebbi szék virágozása is, ezekre a minta kedves oktatómnak hála már megvan, csak a fát kell megfelelően előkészíteni. Ha kész, mehet majd az étkezőbe. A székek családi örökség, még a nagymamámé voltak, sajnos menet közben egynek lába kelt, úgyhogy csorba lesz a létszám, de majd kiegészítjük más darabokkal, úgyis hatan vagyunk.


 Itt már elkezdtük leszedni a festéket, látszik, hogy nem kis munka lesz. Egy restaurátor barátunk ajánlott egy kutyulmányt, ami nem kerül sokba, mész és trisó keveréke, azzal próbálkozunk. Nem tudom, a kromofág mennyire drága, de lehet, hogy hatékonyabb lenne. Utána még zsírtalanítani, csiszolni és alapozni kell, ez már most is látszik és szükséges is, mert sajnos foltok maradnak majd a fekete festék után.
Az ajtókat fogom virágozni, évek kérdése és készen lesz.

2016. május 9., hétfő

Táska magyar motívummal

A már említett varrószakkör utolsó projektje egy táska varrása volt. Egy komoly, igazi táskáé, amiben van táskamerevítő, zippzár, vlies, zsebek és rátétminta. Nekem sem egyszerű, sem könnyű nem volt, sőt, elég sokat bénáztam mire elkészült, de megérte! Imádom és nagyon büszke vagyok, hogy elkészült. Biztosan fogok még táskát készíteni, igazi szerelem!
Köszönöm Zitának a sok-sok segítséget, azt is beleértve, hogy szakkörön kívül eljött hozzánk és segített befejezni, így a táska eljöhet sem velem nyaralni is!

Közösség

Mostanában azon merengek, bosszankodok, gondolkodok, hogy hogy lehetne létrehozni, vagy csatlakozni egy olyan közösséghez, akik hasonlóan gondolkodnak, hasonló az értékrendjük és körülbelül azt szeretnék, mint mi.
Ami biztos, hogy természetközeli önellátó, vagy legalábbis arra törekvő embereket látnánk szívesen, vagy ilyen közösséghez csatlakoznánk. Olyan emberekből állna, akiknek fontosak a gyökereik, vagy ha ilyenjük nincs, mint például nekünk, akkor megteremtik a gyerekeik és persze saját maguk számára.
Számunkra meghatározó a magyar hagyományok ápolása, a természet szeretete, a környezet védelme, az önellátásra törekvés.
Ahogy én elképzelem, otthon tanulnának a gyerekek, a nagyobbak persze már lehet, hogy akkor boldogabbak, ha kitekinthetnek a világba, kipróbálhatják magukat különböző területeken. Reményeim szerint ők is visszatérnének és a közelünkben szeretnének maradni.
Az élelem legnagyobb részét megtermelnénk magunknak, a közösségen belül persze létrejöhet csere-bere, vagy barter megállapodás is. A munkák folyhatnának kalákában, pl. házépítés, vagy bármilyen nagyobb munka. Sok minden mást is magunk állíthatnánk elő, engem például a varrás, a kötés, a gyapjúmunkák (nemezelés), fazekaskodás vonz a legjobban.


Népi bútorfestés

Mindig szerettem rajzolni, festeni, már kicsi koromban is mindig alkottam valamit. Ezért (is), hirtelen jött ötletet megvalósítva jelentkeztem egy népi bútorfestő szakkörbe. A foglalkozásokat egy erdélyi hölgy tartja, ez több okból is szívmelengető nekem.
Több tárgyat is festettem már, lassan körvonalazódik, hogy az otthonunkba mire és milyen mintát fessek, persze olyat, ami mindenki tetszését elnyeri. Ez nem könnyű feladat, hiszen itt nem csupán dekorációról van szó, a minták jelentéssel bírnak, sokat elárulnak a festőről, a családról, még a családbeli viszonyokról is.
Van három régebbi székünk, az anyai nagymamámé voltak, amire Ilona segített mintát tervezni és egyszerűen mindig, szinte ugyanaz a minta kanyarodott ki a keze alól, ami jellemezte páromat, teljesen találóan, pedig soha nem találkozott vele. Az utóbbi időben teljesen elmerültem a különböző népi művészeti ábrázolásokban és jelentésükben. A könyvtárunk elég jelentős hányada néprajzi irányultságú. Igyekszem utánaolvasni, tanulmányozni és megfejteni az egyes vidékek tárgyainak jelentését.
A legutóbbi foglalkozáson Máté is festegetett, segített nekem. Több dolgot alapozott le, így gyorsabban tudtam haladni.