2012. december 28., péntek

Eltűnve...

Az egyik újévi fogadalom, lehet, hogy az lesz, hogy életet viszek a blogba. Annál is inkább mert...Bár sosem tettem még újévi fogadalmat. Lehet, hogy itt az ideje.
Kezdjük az elején.
A karácsonyi készülődés egész decemberben folyt, de még így is nagyon el voltunk csúszva. Legalábbis én így éreztem. Persze, mindig így érzem. Folyamatos restanciát érzek, úgy a háztartásban, mint a gyerekekkel töltött időben. A koszorú időben készen volt, némi dekoráció is, idén sok-sok fénnyel, amit Zolinak köszönhetünk.
Festettek a gyerekek aranydiót, ebből került a fára is, Barni egymaga 20 db-ot festett. Sütöttünk mézest, elkészült a bejgli. Négy rúd diós és négy mákos. Tökéletes lett. Igaz, a kutya este 11-kor megette a nyers begyúrt tésztát, amitől nem kicsit estem pánikba, így újra gyúrtam, de reggelig elég ideje maradt, hogy tökéletesre érlelje magát.
A 24.-e előtti éjjel a készülődésé volt, reggelre ott sorakoztak a fa alatt az ajándékok. Mi hajnali 4-kor kerültünk ágyba, így bő 3 órát simán sikerült aludnunk az izgatott gyerekek csiviteléséig. Tehát frissen, kipihenten vonszoltuk le magunkat a nappaliba, ahol kómás fejjel, méla vigyorral néztük a gyerekek boldogságát.
Az én ajándékom is ott várakozott türelmesen a fa alatt, amit az én páromnak (és a Jézuskának) köszönhetek természetesen. Ami egy hihetetlen, gyönyörű, okos, számomra mindent tudó varrógép. Így azt remélem, mivel az alkotásnak technikai akadálya nincs, egyre több és több dolgot fogok készíteni, ami ide is felkerül majd.




Egy-két családi meglepetés is került a fa alá, például minkét fél bátyám látogatást tett nálunk, amit még nem igazán tudok hova tenni, de gondolom, majd ezt is megoldja az idő.

2012. november 12., hétfő

Ceruzatartó

Még a szülinapra elkészült Máté ceruzatartója is. Rögtön belakta, majd elvitte a suliba. Tudtam, hogy ő azonnal használatba veszi, mert nagyon szereti a saját kézzel készült dolgokat. Igazán értékeli és szívből örül neki.
Kicsit nagyobb, mint egy viaszkréta-tartó, mert mezei ceruzákat, filctollakat rejt. Belül van egy vékony vatelin bélés, hogy jobban védje a hegyeket.


2012. október 31., szerda

A mi töklámpásunk

Minden évben lelkesen faragunk töklámpást, a gyerekeknek nagyon jó móka! Idén egy szobai dekoráció is készült, ez teljesen csapatmunka volt, a sablonban segítettem, de aztán a gyerekeké volt a terep. Az ötlet innen. Már tavaly is szemeztem valami hasonlóval, de idén minden egybevágott, időben eszünkbe is jutott, így elkészülhetett.
Még a kedvenc képünket is beszőtte a pók! Zsófi bíbelődött a pókháló készítésével.  A denevéreket a nagyok vágták ki, Barni ragacsolta fel. A hold teljesen önálló munkája Máténak. Viaszkrétával színezte, ami jó ötlet volt, mert ha festi, alig ütött volna el a piros falszíntől, így viszont remekül érvényesül.
A munka kapcsán beszélgettünk a denevérekről és magáról az ünnepről, amit sokan az u.s. popkultúr részeként tartanak számon, pedig európai gyökerű, sőt a töklámpásnak kifejezetten magyar vonatkozásai is vannak.








2012. október 12., péntek

Szívhez szóló írógépek

Új szerelmekkel bővült otthonunk. Három írógép lépett valódi használatba, amin lehet írni, pötyögni, komolykodni, gyakorolni. Mindegyik az elektromos írógépek előtti generáció, tehát nem kell áram a működéséhez! Nagy érdeklődéssel vették birtokba az elsőt, nagy meglepetés volt, hogy nem csak szövegszerkesztővel lehet elektromos levelet írni. Szeretik befűzni a papírt és kopogni a betűkkel. Barninak is remek móka, bár ő még inkább lendületből püföli.
Van egy játékunk; ő leír valami fiktív dolgot, aztán megkérdezi, hogy mi is írt? Én kanyarítok valami választ, mondjuk olyat, hogy hullámzik a Balaton. Erre ő nagyon örül, hogy ilyen fantasztikus dolgot írt és ovációban tör ki. : )

Az első, az aktívan író nagypapától érkezett, ami valódi használatban volt, komoly cikket, egyebek születtek rajta, ez ő:
 A következő hozzánk költöző egy gyönyörű darab, bőr táskában lapul, teljesen újszerű állapotban, imádnivaló.
A legfrissebb darab a legidősebb egyben, kissé viharvert külsővel rendelkezik, de belül érző szív dobog. Ő is működik!






Máté szülinap

Máté 11 éves lett a közelmúltban. Nagyon nagy fiú már ő is, hihetetlen, hogy nemrég még totyorászott a közelemben. Ma gitározik lelkesen, rögbizni kezdett és egyre jobban tudja, mit akar.

Isten éltessen kisfiam!

2012. október 8., hétfő

Alvás

Anyukáméktól kaptunk egy szuper 160*200-as matracot, így újragondoltuk az éjjeleinket és szétbombáztuk a hálószobánkat.
Párom szétszedte az ágyakat, csak a leszedett rácsú gyerekágy maradt, annak tartó funkciója van. Az összes hasznos, egybefüggő fekvőfelületünk így 340*200. Szuper kényelmes, óriási a hely és mindenki imádja! Eddig sem volt kicsi, de több ágykeret, több magasság létezett, amit ezzel a földön matracos megoldással kiküszöböltünk.
A kicsiket lencsevégre kaptam egy szívmelengető pillanat közben.


Ilyen volt amikor még ágyak voltak.

2012. szeptember 21., péntek

Barni ma sok jó mondással ajándékozott meg, egy párat felírtam:

- Csináljunk egy olyan porszívót, ami észreveszi, érzékeli a pókokat és ha meglátja őket bekapcsol és beszívja!
- De jó ötlet! Csináljuk meg.
. Nem lehet megcsinálni, csak öntőkádba! (szájbiggyesztés) Öntőkád kell hozzá.


-Kilőttem az éget!
-Mi lesz helyette?
- Plafon. Fekete plafon.


-Ízlik a parmezán? (ma kóstolta először)
- Hmmmmmmm! Igen!..... Tehéníze van!

A kép a Millenárison készült, Barni és R2D2 szerepel rajta. :)

2012. szeptember 17., hétfő

Ovikezdés

Mivel idén (is) felvették Barnit az óvódába, most szeptemberben elkezdtük. Mivel továbbra is elérhetetlen számunkra a waldorf óvóda, így a régi, szeretett Pitypang ovival próbálkozunk. Barni júliusban múlt 4 éves.
Előtte hosszasan tanakodtunk, hogy megpróbáljuk-e, mert egyikünk sincs meggyőződve az intézmények fontosságáról. Több érv is szólt az ovi mellett; az első és legfontosabb, hogy ide jártak a nagyok és imádták! Még ötödikben is elmentek Ági és Ibolya óv nénivel az ovistáborba, méghozzá úgy, hogy nem érezték cikinek, inkább mindenkinek áradoztak róla. A második, hogy Barni nagyon szeret gyerekekkel játszani, már nem csak konfliktus egy-egy találkozás.
Járunk több közösségbe is és most látom már rajta, hogy élvezi ezeket az összejöveteleket.

No, az első nap elég érdekesre sikerült, mert elmentünk az oviba, de egy órai játék után mondtam neki, hogy akkor induljunk, mert el kell vinnem Bogit orvoshoz, mire ő közölte, hogy én menjek csak nyugodtan, ő marad és ebéd után menjek érte. Én balga, így is tettem, pedig magamra kellett volna hallgatnom, mert utána viszont napokig rettegett attól, hogy el fogok menni, magára hagyom. Másnap eljött velem, harmadnap ott maradt, de sírva, negyedik nap apa vitte és így tovább. Minden nap maradtunk órákat mi is, játszottunk együtt, meg háttérbe is húzódtunk. Sokat beszélt róla, mindig pozitív felhanggal, de azért a félelem az elválástól jelen volt.

Pénteken került megrendezésre a régi hagyománynak számító Pitypang Party, ami a gyerek-ovi-szülő játékról, közös élményekről és végül a finom vacsoráról szól. Ide együtt mentünk, a nagyok is alig várták, ők a legszívesebben újra oda járnának. Szerencsére Dolgozó Apa is el tudott jönni, így kerek, mosolygós lett a délután. Volt sok-sok játékos feladat az újrahasznosítás jegyében, műanyag palackok, konzervdobozok felhasználásával. Barni hihetetlenül élvezte, egy percig nem volt zavarban, lelkesen csinált mindent, arcán boldog vigyorral. Ezúton is köszönjük az óvónéniknek és a dadusoknak a sok plusz órát és szervezkedést!

Ma már ő küldött haza, egyszer csak szólt, hogy mehetek, ő marad és majd szól sz óvónéninek, hogy én elmenetem. Azért szóltam én. :) Nagyon örülök, hogy járhatunk ide, soha nem néztek ránk furcsán azért, mert hosszan szokunk be, azért sem, mert bejövünk, nem vagyunk zavaró színfolt. A családokat igyekeznek bevonni a ovi életébe. (Sajnos nem mindig van erre igény a szülők részéről.) A gyerekekről megkapunk minden információt, a fura viselkedéstől a hőemelkedésig, így mindig nyugodt vagyok, hogy nem vagyok kizárva a kis 4 évesem ovis életéből sem, ott minden a mi tájékoztatásunkkal, lelkes részvételünkkel történik.



Parafa dugóból készített vitorlás úsztatása a csatornában. Ha megállt, fújni kellett, máris tovaszáguldott.


Bogi hajó nélkül is nagyon élvezte.

Műanyag palackokból lengőteke.

 Foci az oviban is.
Góóóóóóól!
Apával papírrepülő készül,

amit aztán a függőhídról átröptettünk a papírfelhőn.
Tutorial. :)
A nagyok.

A csodaszép oviudvar.
Az óriási, megdöbbentően meseszerű fűzfa alulról. Bombadil Toma is jár erre néha. :)

2012. augusztus 16., csütörtök

Van pár manó, ami mostanában készülget, illetve egy nagyon régi, amit újra kell tömnöm, mert teljesen lefogyott szegény. A fejhez még nincs test, a testhez még nincs fej. Hehe. A pici egy marokmanó lesz.

Kicsi Bogi 1 éves lett

Boginak is megünnepeltük a szülinapját, hol máshol, mint Kapolcson. Varrtam szülinapi koronát és marokmanót. Kis selyemkendőket is kapott, szeret vele játszani. Tündér volt a völgyben, továbbra is áldott békés, vidám baba.
Nagyon próbálkozik a járással, ha el tud kapni egy kezet, el sem engedi többé, csak gyalogol. Hét foga van, 9 kg és egyébként tökéletes.






A tesóit és mindenki mást is imád, bújik, finom babaillattal leng körül mindenkit.

2012. július 26., csütörtök

Barni szülinap

Július 23.-án volt Bari 4. születésnapja. Nagyon hamar elröppent ez a 4 év. Igazi nagy fiú, mindig kérdez, szerel, szalad, csacsog. Sajnos a hiszti oldal sem gyengült még, de bizakodunk. Beírattuk óvodába, amit egyáltalán nem vár, mi is hezitálunk, kell-e az neki. Szeptembertől megpróbáljuk, ott maradunk mi is Bogival, délben hazajövünk. Ha nem tetszik neki, nem kell járnia, elég inger éri itthon, a 6 tagú családban.





Sok szép ajándékot kapott, nagyon örült mindennek, a szerelőkészlet aznapra le is foglalta, így legalább egész héten lesz felfedeznivaló. Nagyon tetszett neki az új szülinapi koronája, a zászlófüzér, amit talán a tündérek tehettek fel a konyhába. Varrtam neki egy pici mei tait is, mert mindig hordozza a babákat, manókat, macikat. A nagyszülőktől pedig egy nagy hajókirándulást kapott, visszafelé busszal, metróval (nem is értem, évek óta kedvenc a metró, én frászt kapok tőle, mert hangos és a föld alatt van). A manót nem most varrtam, de nagyon rég nem találta senki, mígnem egy rejtett zugból előbukkant és most kívánkozott vissza hozzá. Nagyon örült!

2012. július 8., vasárnap

Ebben a melegben csak az a jó, hogy Bogi ruha nélkül kóstolhatja a gyümölcsöket. Nagyon szeret mindenfélét enni, mennyiségek még nem fogynak, továbbra  is a szopi az alap enni-innivaló, de imádja a változatos ízeket, főleg, ha nem pürék.
Barni is szinte gyümölcsön él és a nagyok is rengeteget esznek. Nagyon köszönjük ezt a melegnek és a nyárnak!

2012. június 24., vasárnap


Máté kreatívkodta ezt a királyi családot valamelyik nap. Alapja papírguriga, rajzolt, ragasztott, pár perc alatt ez lett belőle. Szeretem, amikor maguktól alkotnak! Barnabást szerette volna szórakoztatni, de aztán ő elmélyült, Barni meg barkácsolt és a szerszámokat pakolta, ahogy szokta. : )