2013. június 10., hétfő

Dugul


Történt, hogy ottfelejtődött a konyhában egy fazékban maradék sárgaborsó tömbösödve. Amikor vékony penészréteg kezdett kibontakozni rajta, jóérzésű párom megkérdezte, hogy eltüntesse-e. Én kapva az alkalmon igen rebegtem, mire ő elvitorlázott a fürdő irányába. Vízcsobogás, zuttyanás, majd semmi. Visszaloholt a konyhába az üres lábossal, majd megint eltűnt, most hosszabb időre. Utánaóvakodtam, hogy megnézzem, mi is történt a sárgaborsóval. Nos, az hogy nem kavarta össze elég vízzel, gyorsan túl akart lenni a dolgon és jó tömbösen beleloccsantotta a wc-be, mire az sértődötten eldugult, peremig növelve a belézuhanó vizet.
Életem párja először egy kis fémdarabbal próbált bekotorni, ami a ping pong háló merevítője és szerelő-Barni révén a wc-ben tanyázott. Ez semmilyen eredményt nem hozott, csak Barnust csalta a tett színhelyére. A következő esélyes eszköz egy műanyag rövid nyelű homokozólapát volt, kb. 15cm-es nyéllel. Az itt következő eredmény, egy kicsit vizes ingujj és némi homlokráncolás.
Itt már kuncogni kezdtem a kád szélén ülve. Harmadik versenyzőkét egy lapos fakanál indulhatott a versenyben, de még csak dobogós helyezést sem szerzett. Ekkor már hangosan nyerítetettem, nem tudtam visszafogni szilaj jókedvemet. A megoldást végül egy hosszú és erős drót jelentette, amit párom megtalálván; -csőgörény! felkiáltással illetett. Ezt betuszkolta, rángatta, ennek eredményeképpen egy jóóó hangos szörcsbluggy hang után megindult a víz lefelé, gyorsan apadva.

2013. június 7., péntek

Lovarda

Most egy hetet kihagytunk a lovardában, mert Zsófi Erdélyben kirándult az osztállyal. Óriásit nőttek a kiskutyák, bagyon nagy csibészek, az egyik nagyon megkedvelte Barni haját, rágcsálta, ha Barnus leguggolt. Még mindig nincs gazdájuk, de mantrázom, hogy nem kell még egy kutya, mert hihetetlenül édesek és legszívesebben hazavinnék egy szőrmókot. Kettő mudira hajaz, kettő inkább pulis. Nekem a nagyszőrűek tetszenek jobban, jó lenne a majdani tanyánkra egy terelőkutya. Zénó erre alkalmatlan, ő mindent levadászik. Madarat, sünit, macskát. Bármit, ami mozog. Ennek nem örülök, de ő nagyon lelkes és hát labrador keverék az istenadta, mit tehetne mást? Ami jó pont, hogy ő és Bogi a legjobb barátok, mindig azon kapom őket, hogy szeretgetik egymást.





2013. június 3., hétfő

Vegyesvágott

Az utóbbi időben többször jártunk Ladánybenén, útközben néha megállunk egy kicsit. Az egyik ilyen rövid pihenőnél sétáltunk egyet a tavaszi mezőben.

Bogiról még; megtanult vetkőzni, amit előszeretettel gyakorol is, kacér pillantásokkal fűszerezve. A cipőt és a zokni nem lehet a lábán tartani, bár a pillanatragasztót még nem próbáltam. Mindegy neki, hány fok van, a cél, hogy minél kevesebb cucc maradjon rajta.

Beszerezte a második kisebb (?) sebet is, leesett a csúszdáról és lenyúzta az orrát. Én éppen bent voltam, ő a fiúkkal kint, no comment.

2013. május 18., szombat

Nadrágfelújítás

Barninak varrtam nagyon régen ezt a pöttyös nadrágot. Sajnos kinőtte, de előtte még sikerült elrepesztenie a hátsóján. Sajnáltam volna, ha többet nem hordja senki, ezért kitalátam az alábbi képen látható rátétes megoldást. Így nem szakadt, lányos  lett és szerintem nagyon cuki.

Mi is? Ja, persze; lovak!

Lovak és kutyák iránti szenvedélyünk egyre mélyül és erősödik. Zsófinak nagyon jól megy, gyönyörű tartása van és remek edzője. Júniusban versenyre megy. Inkább versenyecskére és nem is a verseny a lényeg, hanem a lovak tiszteletére rendezett lovas nap Pakonyon, június 22.-én. mi biztos ott leszünk.
Ami a lovak szeretét illeti, Bogi annyira rajong értük, hogy állandóan lovas könyveket nézeget, ott is simogatja őket, sőt, az én kezemet is odahúzza és akkor nyugszik meg, ha én is megsimogatok a képet. Amikor letöltöttem a képeket, a monitort is dögönyözte, majdnem leesett az asztalról. Névről ismeri őket, mondogatja, hogy Gyuiii, Bonbon, Jondóóóó. A lovardában lakó kedvenc kutyája nevét is tudja, ő Máiii, azaz Mázli.
Barni már általában Bonbonon és nem Gyurin úl, aki "kisló" és nem póni. :D









2013. április 25., csütörtök

Még hozok pár képet a lovakról, mert elég gyakran megyünk hozzájuk. Mostanában ez tölti ki leginkább mindennapjainkat. Ha éppen nem megyünk, beszélünk róluk. Mármint a lovakról. Zsófinak remek edzője van, kedves, csöndes, sokat dícsér. Ennél jobbat elképzelni sem tudok, Zsófit csak a dícséret motiválja. A képeken szereplők; Bonbon, Rondó, Gyuri, Bogi, Barni, Zsófi, Máté.
Még sok ilyen napot! Ja és melegebb ne legyen! Legalábbis tavasszal.








Újra és mindig; lovak

A közeli lovardába járunk lovagolni. Barni még pónizik, de nagyon élvezi. Járhatna már edzőhöz is, de ismerve viszonyát a kötelező dolgokkal, várunk még vele. Bogi is ült már rajta, ő is imádja őket, a nagy lovak nyakát ölelgeti, a fülüket vakargatja az ölemből. Itt nagyon lazán veszik, ideadják a pónit és vihetjük. Ha félünk, a lovardán belül, ha bátrak vagyunk, ki a rétre. Mi persze, hogy bátrak vagyunk, Gyurit szoktuk kérni, ő nagyon felhasználóbarát, akkor is irányítható, ha az ínycsiklandó fű 80 cm-re van az orrától. Olyan magas ugyanis. Most megnyírták, nagyon elegáns lett, bár én a bozontos Gyurit is nagyon kedvelem. Elsőre egy papagájra asszociáltam a nevéről, de kezdem megszokni, hogy egy pónit is hívhatnak Gyurinak. Zsófi már egyedül is megy, kezd újra visszarázódni egy hosszú kihagyás után. Nagyon ügyes, gyorsan tanul, remek a tartása. Remélem egyszer lesz saját lovunk, netán lovaink is. Kacérkodunk a vidéki (értsd: tanyasi) élettel. Éljenek a pacik!




2013. április 15., hétfő

Lovak, kecskék, jó idő

Végre megjött a jó idő, mentünk a lovakhoz, aztán hétvégén rokonokhoz, Barni és Bogi rajonghattak az állatokért.
Volt szaladgálás, labdázás, kecske-kergető és narancsevés. Esés, kelés, jókedv. Barni itt Gyurin lovagol, aki egy bolyhos póni, nagyon nyugodt, kezes jószág. Bátran vezetheti Zsófi is.








Nem találtam Bogit valamelyik nap, aztán jobban körülnéztem. Meglett.

Hordozás-szerelem

A hordozás a szívem csücske. Imádom a babaillatot, a szuszogást. Most is sokat van rajtam Bogi, nagyon szereti a kendőket. Ha ő választ hordozót, majdnem mindig kendőt hoz. Bárhová el tudunk így menni, nincs nyűgösség, nem tud elaludni-gond. Odabújik és már alszik is. Nézelődni is békésen, vagy éppen élénken lehet a magasból, nincs egy szintben a kipufogókkal.
A csípőjének újszülött kortól kifejezetten szuper, akár terápiás jelleggel is, főleg, ha kiegészül textilpelussal, ami eleve nagyobb terpeszt csinál, mint egy papírpelenka.






Természetesen nagyon fontos a helyes hordozás. A részletekben a különböző iskoláknak eltér a véleménye, de abban mindeni egyetért, hogy helyesen hordozni KIZÁRÓLAG BEFELÉ, tehát a baba pocakjával felénk és széles terpeszben lehet, a kendőt jól széthúzva, térdhajlattól, térhajlatig lehet/kell/érdemes. Ezért alkalmatlan eszköz a kenguru, ott párhuzamosan lógnak a lábak, nincs meg  a megfelelő terpesz, a kifelé tartástól, pedig homorítani kell a kicsinek.
Nálunk a gyerekek is szeretnek hordozni, nem is gondolják, hogy lehet e nélkül is boldogulni.

Zászlófüzér

Ez a girland az ovinknak készült, az utóbbi időben zászlókkal foglalkoztak és ők is készítettek zászlót, így én is varrtam egyet, ez most ott is marad náluk a csoportban. Mindenféle régi ingből készült, csak a ferdepántot vettem hozzá a DIY jegyében. Én nagyon szeretem ezt a füzér formát, mi szülinapokon is mindig ezzel díszítjük a lakást, jó hangulatunk lesz tőle. Ha nem itthon vagyunk, akkor utaztatjuk és az ünneplés helyszínén tesszük ki, ettől máris otthonos érzésünk lesz.


2013. március 24., vasárnap

- Mama! A hóval nagyon jó kapcsolatunk van! Nem olvadt el a hóház! A március 15.-i havazáskor hangzott el a mondat.


2013. március 6., szerda

Gyurma manók és katicák

Az úgy volt, hogy van Barninak egy szeretet meséje, ami Katt Icáról és őrziőjéről, egy manóról szól. Rengetegszer olvassuk, nézegetjük a képeket, közben mindenféle kérdés/vélemény/vágy elhangzik. Többek között, hogy ugye megyünk Kapolcsra? Lehetőleg azonnal, mert télen még nem is láttuk...
Fogtuk hát magunkat és gyurmából most nem sütiszaggatóval alkotott Barni, hanem manók és katicák készültek, némi csigával fűszerezve. Imádja őket, azóta sem szedte szét (3, vagy 4 hete), úgyhogy majd újabb gyurmát készítünk.
A képen a magas sok gombóc is katica, csak egymáson vannak a pöttyei. A fehér banda, meg egyértelműen a főnök, ők  a tél megszemélyesítői. Minden ötlet Barnusé, én csak gyurmáztam- Vele.