2021. december 19., vasárnap

Állataink

 Mivel még mindig nem költöztünk vidékre, ott lakunk, ahol eddig, így be kell érnünk kevés, a kertvárosban is tartható jószággal.

Először megmacskásodtunk, került a házhoz egy igen félős fura hangú állat; Madame Nyekere.

Kezdetben  annyira rettegett, hogy ránk is fújt, egyszer leugrott az erkélyről és alig mert enni. Aztán szépen lassan megszokott minket és a helyét is. Sőt, nem csak megszokott, de nagyon meg is szeretett. Elképesztően ragaszkodó állat, nem is tudtam, hogy a macskák tudnak ilyet. Eddig kutyásnak hittem magam, de kiderült, hogy ugyanolyan arányban vagyok macskás is, csak próba híján ez nem tudott kiderülni. Mára szép nagy cica lett belőle, rendszeresen fog egeret, amit hazahoz nekünk és lerakja az ajtó elé.




 


A később született kölykeiből megtartottunk egyet, aki a narancsos csoki névre nem hallgat.



 

Két évvel ezelőtt egy kutyát is bevállaltunk a macska mellé, elsősorban miattam, nagyon szerettem volna. A gyerekek sem tiltakoztak. Nagyon várták a jövevényt, aki egy hideg november végi napon meg is érkezett Döme. 8 hetes volt, az autóutat végighányta és nagyon félt. Ha ott lehetett, ahol mi, egy hangja nem volt, általában aludt.

Nagyon édes volt, olyan puha bundával, mint egy plüssállat. Mivel 2 óránként kivittem éjjel-nappal, kb. 2 hét alatt szobatiszta lett. Okos kutya, nagyon gyorsan tanult, nem jelentett nehézséget az alapok elsajátítása. Érdekes, hogy alig rágott meg valamit, inkább olyan játékokat, ami mi adtunk neki. ez mára erősen megváltozott, imád lopkodni, pl. legót, mosogatószivacsot, műanyag kupakokat. Ezeket pár másodperc alatt szét is rágja. Soha nem barátkozott idegenekkel, ha meg akarják simogatni, kitér előle.

 






Sok helyre visszük magunkkal, az ágaskodó Dömés kép Szentendrén készült, az utolsón pedig egy kerti székben terpeszkedik, farkán egy kölyök macskával.