Népi játszóházvezető lettem! Az elmúlt tanévben elvégeztem egy akkreditált tanfolyamot a Dr. Kresz Mária Fazekasközpontban. Rengeteg mesterséggel, alapanyaggal ismerkedtem meg.
Nemezeltünk, bőröztünk, kipróbáltuk a szálas anyagokat: csuhé, szalma, gyékény, káka, fontunk kosarat, vertünk kötelet, készítettünk rongybabát, szőttünk kereten és karmantyúfán, fűztünk és szőttünk gyöngyöt, készítettünk agyagtárgyakat, fonatokat, karkötőt.
Voltak köztük nagyon nagy élmények és voltak nehéz pillanatok. Heti egyszer találkoztunk a XVI. kerületben, év vége felé pedig Székesfehérváron folytattuk kicsit ritkábban. Előbbiben nagyon jó volt a rendszeres találkozás, utóbbinál a méltó helyszín.
A tanfolyamot egy 5 napos nyári tábor zárta, ahol rengeteget nevettünk és még közelebb kerültünk egymáshoz. Igazi barátságok is szövődtek. Nagyon nagy volt az elméleti anyag is, amit el kellett sajátítani, én nagyon élveztem, végre csak azt tanulhattam, ami igazán érdekel.
Számot adni a tudásunkról már nyáron elkezdtünk. Augusztusban kellett beküldeni egy záródolgozatot, az enyém nemezelésről szólt. A dolgozatomat kiemelkedő munkának értékelte Csupor István néprajzkutató.
Szeptemberben vizsgáztunk, melynek volt egy elméleti és egy gyakorlati része és kiállítást rendeztünk az év közben elkészült tárgyakból. Ez a négy jegy született értékelésként.
Nagyon várom, hogy minél több helyen tartsak foglalkozásokat és a gyerekek is megismerjék ezeket a nagyszerű anyagokat és a belőlük készíthető tárgyakat. A gyerekeim iskoláiban, óvodában már tartottam kézműves foglalkozást, nagyon szerettem.
Annyira belejöttem az alkotásba, hogy beiratkoztam a Hagyományok Házába, egy nemezeseknek szóló nemez-bőr kombinálása továbbképzésre.
Nemezeltünk, bőröztünk, kipróbáltuk a szálas anyagokat: csuhé, szalma, gyékény, káka, fontunk kosarat, vertünk kötelet, készítettünk rongybabát, szőttünk kereten és karmantyúfán, fűztünk és szőttünk gyöngyöt, készítettünk agyagtárgyakat, fonatokat, karkötőt.
Voltak köztük nagyon nagy élmények és voltak nehéz pillanatok. Heti egyszer találkoztunk a XVI. kerületben, év vége felé pedig Székesfehérváron folytattuk kicsit ritkábban. Előbbiben nagyon jó volt a rendszeres találkozás, utóbbinál a méltó helyszín.
A tanfolyamot egy 5 napos nyári tábor zárta, ahol rengeteget nevettünk és még közelebb kerültünk egymáshoz. Igazi barátságok is szövődtek. Nagyon nagy volt az elméleti anyag is, amit el kellett sajátítani, én nagyon élveztem, végre csak azt tanulhattam, ami igazán érdekel.
Számot adni a tudásunkról már nyáron elkezdtünk. Augusztusban kellett beküldeni egy záródolgozatot, az enyém nemezelésről szólt. A dolgozatomat kiemelkedő munkának értékelte Csupor István néprajzkutató.
Szeptemberben vizsgáztunk, melynek volt egy elméleti és egy gyakorlati része és kiállítást rendeztünk az év közben elkészült tárgyakból. Ez a négy jegy született értékelésként.
Nagyon várom, hogy minél több helyen tartsak foglalkozásokat és a gyerekek is megismerjék ezeket a nagyszerű anyagokat és a belőlük készíthető tárgyakat. A gyerekeim iskoláiban, óvodában már tartottam kézműves foglalkozást, nagyon szerettem.
Egy kép az év közben elkészült munkákról.
A csapat.
Annyira belejöttem az alkotásba, hogy beiratkoztam a Hagyományok Házába, egy nemezeseknek szóló nemez-bőr kombinálása továbbképzésre.
