- Mama! A hóval nagyon jó kapcsolatunk van! Nem olvadt el a hóház! A március 15.-i havazáskor hangzott el a mondat.

Gyurma manók és katicák

Az úgy volt, hogy van Barninak egy szeretet meséje, ami Katt Icáról és őrziőjéről, egy manóról szól. Rengetegszer olvassuk, nézegetjük a képeket, közben mindenféle kérdés/vélemény/vágy elhangzik. Többek között, hogy ugye megyünk Kapolcsra? Lehetőleg azonnal, mert télen még nem is láttuk...
Fogtuk hát magunkat és gyurmából most nem sütiszaggatóval alkotott Barni, hanem manók és katicák készültek, némi csigával fűszerezve. Imádja őket, azóta sem szedte szét (3, vagy 4 hete), úgyhogy majd újabb gyurmát készítünk.
A képen a magas sok gombóc is katica, csak egymáson vannak a pöttyei. A fehér banda, meg egyértelműen a főnök, ők  a tél megszemélyesítői. Minden ötlet Barnusé, én csak gyurmáztam- Vele.

Felbukkanunk...

... de nem túl gyakran, hogy ne legyen unalmas. Tulajdonképpen annyira zajlik nálunk az élet, hogy se fülem, se farkam estére, amikor írhatnék. Varrós projektek vannak, képek egyenlőre nincsenek.
Azért, hogy mégis legyen itt valami, hoztam két BArnis nem vagyok én fáradt-as képet, meg egy anya-lánya fotót, amin látszik, hogy mit nekünk kamaszkor, nagyon jól megvagyunk együtt, sokat nevetünk!

Barni folyamatosan brillírozik, ami a verbális kifejezési formát illeti.
Itt egy mai:
- Mibe született a Krisztus? Tojásba? (nemrég beszélgettünk a madarak és emlősök szaporodásáról, azt hiszem, még nem teljesen világos neki a különbség)

Bogi pedig lassan-lassan elkezd mondogatni szavakat. Pl.: Máté-áté, apa, mama, vau vau, haló-alo, kulcs-ku, extrudált kukorica izé-kukiiiii. : )

Elkészült az első copfja is.

Mai

- Mi az a hercegnő?
- Hercegeket elviszi a patkányokhoz a pincébe?

Barni ma újra volt oviban, mostanra teljesen beilleszkedett. Nagyon szereti mindkét óvónénit- mondjuk én is, szívesen megy, ott is alszik. Ez azért remek, mert 1. itthon nem alszik, 2. Bogi is nyugodtan alhat, legalább az a kb. 40 percet és nem kell felkeltenem, hogy indulunk, vagy nem hazafelé alszik el az autóban, ahol maximum 20 perc az alvás.

Végre-végre kipróbáltam a varrógépet! Hát, mit mondjak, szuper! Még nem is jöttem rá mindenre, ültem, olvastam a használatit, meredtem a gépre és nyomtam a  pedált. Azért varrtam gyorsan, próbaképpen egy manónak testet, remélem 1-2 napon belül elkészül teljesen. Gondolkodtam a pocakján egy rátét mintán, de talán egy következő manónál. És nagyon kéne nekem egy varrótanfolyam. Ahol az apró trükköket is megtanulhatom, nem véres verítékkel kell rájönnöm. Vagy a trükkök már csak ilyenek?

Eltűnve...

Az egyik újévi fogadalom, lehet, hogy az lesz, hogy életet viszek a blogba. Annál is inkább mert...Bár sosem tettem még újévi fogadalmat. Lehet, hogy itt az ideje.
Kezdjük az elején.
A karácsonyi készülődés egész decemberben folyt, de még így is nagyon el voltunk csúszva. Legalábbis én így éreztem. Persze, mindig így érzem. Folyamatos restanciát érzek, úgy a háztartásban, mint a gyerekekkel töltött időben. A koszorú időben készen volt, némi dekoráció is, idén sok-sok fénnyel, amit Zolinak köszönhetünk.
Festettek a gyerekek aranydiót, ebből került a fára is, Barni egymaga 20 db-ot festett. Sütöttünk mézest, elkészült a bejgli. Négy rúd diós és négy mákos. Tökéletes lett. Igaz, a kutya este 11-kor megette a nyers begyúrt tésztát, amitől nem kicsit estem pánikba, így újra gyúrtam, de reggelig elég ideje maradt, hogy tökéletesre érlelje magát.
A 24.-e előtti éjjel a készülődésé volt, reggelre ott sorakoztak a fa alatt az ajándékok. Mi hajnali 4-kor kerültünk ágyba, így bő 3 órát simán sikerült aludnunk az izgatott gyerekek csiviteléséig. Tehát frissen, kipihenten vonszoltuk le magunkat a nappaliba, ahol kómás fejjel, méla vigyorral néztük a gyerekek boldogságát.
Az én ajándékom is ott várakozott türelmesen a fa alatt, amit az én páromnak (és a Jézuskának) köszönhetek természetesen. Ami egy hihetetlen, gyönyörű, okos, számomra mindent tudó varrógép. Így azt remélem, mivel az alkotásnak technikai akadálya nincs, egyre több és több dolgot fogok készíteni, ami ide is felkerül majd.

Egy-két családi meglepetés is került a fa alá, például minkét fél bátyám látogatást tett nálunk, amit még nem igazán tudok hova tenni, de gondolom, majd ezt is megoldja az idő.

Ceruzatartó

Még a szülinapra elkészült Máté ceruzatartója is. Rögtön belakta, majd elvitte a suliba. Tudtam, hogy ő azonnal használatba veszi, mert nagyon szereti a saját kézzel készült dolgokat. Igazán értékeli és szívből örül neki.
Kicsit nagyobb, mint egy viaszkréta-tartó, mert mezei ceruzákat, filctollakat rejt. Belül van egy vékony vatelin bélés, hogy jobban védje a hegyeket.