Lovak, kecskék, jó idő

Végre megjött a jó idő, mentünk a lovakhoz, aztán hétvégén rokonokhoz, Barni és Bogi rajonghattak az állatokért.
Volt szaladgálás, labdázás, kecske-kergető és narancsevés. Esés, kelés, jókedv. Barni itt Gyurin lovagol, aki egy bolyhos póni, nagyon nyugodt, kezes jószág. Bátran vezetheti Zsófi is.

Nem találtam Bogit valamelyik nap, aztán jobban körülnéztem. Meglett.

Hordozás-szerelem

A hordozás a szívem csücske. Imádom a babaillatot, a szuszogást. Most is sokat van rajtam Bogi, nagyon szereti a kendőket. Ha ő választ hordozót, majdnem mindig kendőt hoz. Bárhová el tudunk így menni, nincs nyűgösség, nem tud elaludni-gond. Odabújik és már alszik is. Nézelődni is békésen, vagy éppen élénken lehet a magasból, nincs egy szintben a kipufogókkal.
A csípőjének újszülött kortól kifejezetten szuper, akár terápiás jelleggel is, főleg, ha kiegészül textilpelussal, ami eleve nagyobb terpeszt csinál, mint egy papírpelenka.

Természetesen nagyon fontos a helyes hordozás. A részletekben a különböző iskoláknak eltér a véleménye, de abban mindeni egyetért, hogy helyesen hordozni KIZÁRÓLAG BEFELÉ, tehát a baba pocakjával felénk és széles terpeszben lehet, a kendőt jól széthúzva, térdhajlattól, térhajlatig lehet/kell/érdemes. Ezért alkalmatlan eszköz a kenguru, ott párhuzamosan lógnak a lábak, nincs meg  a megfelelő terpesz, a kifelé tartástól, pedig homorítani kell a kicsinek.
Nálunk a gyerekek is szeretnek hordozni, nem is gondolják, hogy lehet e nélkül is boldogulni.

Zászlófüzér

Ez a girland az ovinknak készült, az utóbbi időben zászlókkal foglalkoztak és ők is készítettek zászlót, így én is varrtam egyet, ez most ott is marad náluk a csoportban. Mindenféle régi ingből készült, csak a ferdepántot vettem hozzá a DIY jegyében. Én nagyon szeretem ezt a füzér formát, mi szülinapokon is mindig ezzel díszítjük a lakást, jó hangulatunk lesz tőle. Ha nem itthon vagyunk, akkor utaztatjuk és az ünneplés helyszínén tesszük ki, ettől máris otthonos érzésünk lesz.

- Mama! A hóval nagyon jó kapcsolatunk van! Nem olvadt el a hóház! A március 15.-i havazáskor hangzott el a mondat.

Gyurma manók és katicák

Az úgy volt, hogy van Barninak egy szeretet meséje, ami Katt Icáról és őrziőjéről, egy manóról szól. Rengetegszer olvassuk, nézegetjük a képeket, közben mindenféle kérdés/vélemény/vágy elhangzik. Többek között, hogy ugye megyünk Kapolcsra? Lehetőleg azonnal, mert télen még nem is láttuk...
Fogtuk hát magunkat és gyurmából most nem sütiszaggatóval alkotott Barni, hanem manók és katicák készültek, némi csigával fűszerezve. Imádja őket, azóta sem szedte szét (3, vagy 4 hete), úgyhogy majd újabb gyurmát készítünk.
A képen a magas sok gombóc is katica, csak egymáson vannak a pöttyei. A fehér banda, meg egyértelműen a főnök, ők  a tél megszemélyesítői. Minden ötlet Barnusé, én csak gyurmáztam- Vele.

Felbukkanunk...

... de nem túl gyakran, hogy ne legyen unalmas. Tulajdonképpen annyira zajlik nálunk az élet, hogy se fülem, se farkam estére, amikor írhatnék. Varrós projektek vannak, képek egyenlőre nincsenek.
Azért, hogy mégis legyen itt valami, hoztam két BArnis nem vagyok én fáradt-as képet, meg egy anya-lánya fotót, amin látszik, hogy mit nekünk kamaszkor, nagyon jól megvagyunk együtt, sokat nevetünk!