Vegyesvágott

Az utóbbi időben többször jártunk Ladánybenén, útközben néha megállunk egy kicsit. Az egyik ilyen rövid pihenőnél sétáltunk egyet a tavaszi mezőben.

Bogiról még; megtanult vetkőzni, amit előszeretettel gyakorol is, kacér pillantásokkal fűszerezve. A cipőt és a zokni nem lehet a lábán tartani, bár a pillanatragasztót még nem próbáltam. Mindegy neki, hány fok van, a cél, hogy minél kevesebb cucc maradjon rajta.

Beszerezte a második kisebb (?) sebet is, leesett a csúszdáról és lenyúzta az orrát. Én éppen bent voltam, ő a fiúkkal kint, no comment.

Nadrágfelújítás

Barninak varrtam nagyon régen ezt a pöttyös nadrágot. Sajnos kinőtte, de előtte még sikerült elrepesztenie a hátsóján. Sajnáltam volna, ha többet nem hordja senki, ezért kitalátam az alábbi képen látható rátétes megoldást. Így nem szakadt, lányos  lett és szerintem nagyon cuki.

Mi is? Ja, persze; lovak!

Lovak és kutyák iránti szenvedélyünk egyre mélyül és erősödik. Zsófinak nagyon jól megy, gyönyörű tartása van és remek edzője. Júniusban versenyre megy. Inkább versenyecskére és nem is a verseny a lényeg, hanem a lovak tiszteletére rendezett lovas nap Pakonyon, június 22.-én. mi biztos ott leszünk.
Ami a lovak szeretét illeti, Bogi annyira rajong értük, hogy állandóan lovas könyveket nézeget, ott is simogatja őket, sőt, az én kezemet is odahúzza és akkor nyugszik meg, ha én is megsimogatok a képet. Amikor letöltöttem a képeket, a monitort is dögönyözte, majdnem leesett az asztalról. Névről ismeri őket, mondogatja, hogy Gyuiii, Bonbon, Jondóóóó. A lovardában lakó kedvenc kutyája nevét is tudja, ő Máiii, azaz Mázli.
Barni már általában Bonbonon és nem Gyurin úl, aki "kisló" és nem póni. :D

Még hozok pár képet a lovakról, mert elég gyakran megyünk hozzájuk. Mostanában ez tölti ki leginkább mindennapjainkat. Ha éppen nem megyünk, beszélünk róluk. Mármint a lovakról. Zsófinak remek edzője van, kedves, csöndes, sokat dícsér. Ennél jobbat elképzelni sem tudok, Zsófit csak a dícséret motiválja. A képeken szereplők; Bonbon, Rondó, Gyuri, Bogi, Barni, Zsófi, Máté.
Még sok ilyen napot! Ja és melegebb ne legyen! Legalábbis tavasszal.

Újra és mindig; lovak

A közeli lovardába járunk lovagolni. Barni még pónizik, de nagyon élvezi. Járhatna már edzőhöz is, de ismerve viszonyát a kötelező dolgokkal, várunk még vele. Bogi is ült már rajta, ő is imádja őket, a nagy lovak nyakát ölelgeti, a fülüket vakargatja az ölemből. Itt nagyon lazán veszik, ideadják a pónit és vihetjük. Ha félünk, a lovardán belül, ha bátrak vagyunk, ki a rétre. Mi persze, hogy bátrak vagyunk, Gyurit szoktuk kérni, ő nagyon felhasználóbarát, akkor is irányítható, ha az ínycsiklandó fű 80 cm-re van az orrától. Olyan magas ugyanis. Most megnyírták, nagyon elegáns lett, bár én a bozontos Gyurit is nagyon kedvelem. Elsőre egy papagájra asszociáltam a nevéről, de kezdem megszokni, hogy egy pónit is hívhatnak Gyurinak. Zsófi már egyedül is megy, kezd újra visszarázódni egy hosszú kihagyás után. Nagyon ügyes, gyorsan tanul, remek a tartása. Remélem egyszer lesz saját lovunk, netán lovaink is. Kacérkodunk a vidéki (értsd: tanyasi) élettel. Éljenek a pacik!

Lovak, kecskék, jó idő

Végre megjött a jó idő, mentünk a lovakhoz, aztán hétvégén rokonokhoz, Barni és Bogi rajonghattak az állatokért.
Volt szaladgálás, labdázás, kecske-kergető és narancsevés. Esés, kelés, jókedv. Barni itt Gyurin lovagol, aki egy bolyhos póni, nagyon nyugodt, kezes jószág. Bátran vezetheti Zsófi is.

Nem találtam Bogit valamelyik nap, aztán jobban körülnéztem. Meglett.