Nyakamon a karácsony. Minden évben elhatározom, hogy már októberre elkészítek mindent, a nem általam készített ajándékokat megveszem, vagy legalább kinézem, bár a tudatosság előrehaladtával egyre kevesebb ilyen van. : )
Nos, ez most sem sikerült, lóhalálában kötök, jövő héten még varrok (barátnőmnél, mert ugye, mikor dögöljön be végleg a varrógép).
Máténak van a legjobb dolga, mivel ő nagyon tudja mit szeretne és ezt nem rest hónapokig, naponta többször tudomásomra hozni, így tuti biztos az öröm és az is, hogy valamit meg kap az áhított ajándékok közül.
Zsófival bajban vagyok, mert ő csupa olyat szeretne, amit én nagyon nem. Dezodor, smink, parfüm. Túl azon, hogy rendkívül egészségtelennek ítélem ezeket, még fiatal is hozzá. Persze így jár, aki nem otthon oktat és óriási befolyása lesz az iskolai barátnőknek, akik már használhatnak ilyesmit, még az iskolába is. Onnan tudom, hogy roppantul öregszem, hogy mostanában sok-sok dologgal kapcsolatban jut eszembe a "bezzeg az én időmben"... kezdetű mondat. Például most is. Amikor én jártam iskolába, meg sem fordulhatott a fejemben, hogy sminkeljek, körmöt lakkozzak, vagy elbódítsam az osztályt egy olcsó, de annál erősebb illatú parfümmel.
Barni mindennek örül és már van is több minden, még kötnöm kell, de ha nem lesz kész, azt hiszem, nem fogja felróni nekem.
Bogi sok-sok ölelgetést kap, mint addig is mindenkitől, hiszen annyira bájos, békés, mosolygós a természete, hogy versengenek a kényeztetők a kegyeiért. Persze a kötött-varrott ajándék nála sem marad el, de ez inkább a többiek miatt van, ő még nem hiányolná.
A koszorúnk időben elkészült, szeretjük nézni, jó érzés, hogy az asztalon lakik. Hajtogattunk csillag díszt is a gyerekekkel, ez a bejárati ajtóra került. Összességében karácsonyváró hangulatunk van, anélkül, hogy tömött multikban nyomulnánk és a kassza felé kígyózó sorokban töltenénk órákat. Sokat gondolunk szeretteinkre, nekem nagyon hiányzik Apukám! Egész évben, de most különösen, hibáival együtt is. Nagyon nehéz elengednem, pedig már 3 éve elment.
Idén is más lesz a forgatókönyv, mint a korábbi években, folyton változtatunk valamit. Mikor vagyunk magunk és mikor jön valaki? Hová megyünk mi és melyik nap mit eszünk? Ha megtaláljuk egyszer az ideális, tökéletes eseménysort, többé nem változtatunk rajta.
