Mivel idén (is) felvették Barnit az óvódába, most szeptemberben elkezdtük. Mivel továbbra is elérhetetlen számunkra a waldorf óvóda, így a régi, szeretett
Pitypang ovival próbálkozunk. Barni júliusban múlt 4 éves.
Előtte hosszasan tanakodtunk, hogy megpróbáljuk-e, mert egyikünk sincs meggyőződve az intézmények fontosságáról. Több érv is szólt az ovi mellett; az első és legfontosabb, hogy ide jártak a nagyok és imádták! Még ötödikben is elmentek Ági és Ibolya óv nénivel az ovistáborba, méghozzá úgy, hogy nem érezték cikinek, inkább mindenkinek áradoztak róla. A második, hogy Barni nagyon szeret gyerekekkel játszani, már nem csak konfliktus egy-egy találkozás.
Járunk több közösségbe is és most látom már rajta, hogy élvezi ezeket az összejöveteleket.
No, az első nap elég érdekesre sikerült, mert elmentünk az oviba, de egy órai játék után mondtam neki, hogy akkor induljunk, mert el kell vinnem Bogit orvoshoz, mire ő közölte, hogy én menjek csak nyugodtan, ő marad és ebéd után menjek érte. Én balga, így is tettem, pedig magamra kellett volna hallgatnom, mert utána viszont napokig rettegett attól, hogy el fogok menni, magára hagyom. Másnap eljött velem, harmadnap ott maradt, de sírva, negyedik nap apa vitte és így tovább. Minden nap maradtunk órákat mi is, játszottunk együtt, meg háttérbe is húzódtunk. Sokat beszélt róla, mindig pozitív felhanggal, de azért a félelem az elválástól jelen volt.
Pénteken került megrendezésre a régi hagyománynak számító Pitypang Party, ami a gyerek-ovi-szülő játékról, közös élményekről és végül a finom vacsoráról szól. Ide együtt mentünk, a nagyok is alig várták, ők a legszívesebben újra oda járnának. Szerencsére Dolgozó Apa is el tudott jönni, így kerek, mosolygós lett a délután. Volt sok-sok játékos feladat az újrahasznosítás jegyében, műanyag palackok, konzervdobozok felhasználásával. Barni hihetetlenül élvezte, egy percig nem volt zavarban, lelkesen csinált mindent, arcán boldog vigyorral. Ezúton is köszönjük az óvónéniknek és a dadusoknak a sok plusz órát és szervezkedést!
Ma már ő küldött haza, egyszer csak szólt, hogy mehetek, ő marad és
majd szól sz óvónéninek, hogy én elmenetem. Azért szóltam én. :) Nagyon
örülök, hogy járhatunk ide, soha nem néztek ránk furcsán azért, mert
hosszan szokunk be, azért sem, mert bejövünk, nem vagyunk zavaró
színfolt. A családokat igyekeznek bevonni a ovi életébe. (Sajnos nem
mindig van erre igény a szülők részéről.) A gyerekekről megkapunk minden
információt, a fura viselkedéstől a hőemelkedésig, így mindig nyugodt
vagyok, hogy nem vagyok kizárva a kis 4 évesem ovis életéből sem, ott
minden a mi tájékoztatásunkkal, lelkes részvételünkkel történik.
Parafa dugóból készített vitorlás úsztatása a csatornában. Ha megállt, fújni kellett, máris tovaszáguldott.
Bogi hajó nélkül is nagyon élvezte.
Műanyag palackokból lengőteke.
Foci az oviban is.
Góóóóóóól!
Apával papírrepülő készül,
amit aztán a függőhídról átröptettünk a papírfelhőn.
Tutorial. :)
A nagyok.
A csodaszép oviudvar.
Az óriási, megdöbbentően meseszerű fűzfa alulról. Bombadil Toma is jár erre néha. :)
