Gyerekszáj

Nagyi:- Egyem meg, azt az okos kis fejedet!
Bogi:- (szégyenlősen) nem fogod megenni...

Bogi:- Azért is szeretsz, mert Isten megvédi  a szívünket.

Sütöttem mákos pitét, mire Barni:- Mama egy mester!
mire Bogi megjegyezte; gerenda.

Bogi:-Gondoljunk Istenről... Meg a nyusziról!

Honvágy elveszett bejegyzés,2014. szeptember 7.

Ha fel akarok töltődni, behunyom a szemem és odaképzelem magam Fonyódra, a Balaton partjára, vagy a házba, a kissé poros, ám annál kényelmesebb ágyba, vagy a kertben, a pokrócon, zenét hallgatva eltöltött délutánra, vagy akár a hegyen töltött órákra.
A gyerekek is így vannak vele, bármikor indulnának. Szokom a várost, de hiányzik a tágas tér, az égbolt minden évszakban. Korábban soha nem láttam tágas térből ennyi természeti jelenséget. Gyönyörű például egy vihar, amint körbemegy a láthatáron. Rengeteg szivárványt is láthattunk, mivel az idei nyár kissé ősziesre, vagy tavasziasra sikerült.

A Balatonban, egy esti fürdőzésénél láttam életem eddigi legnagyobb Holdját. 

Nyaralás és tervek elveszett bejegyzés, 2014. szeptember 3.

Nyáron nem voltunk itthon. Nem egy rövid nyaralásra és táborokra kell gondolni, hanem egy hosszú, nagyon jól sikerült távollétre, amit mindnyájan nehezen hagytunk abba. Fonyódon, az imádott Balaton partján éltünk hat héten át. Négy hétnek indult, de nem tudtunk megválni a helytől és maradtunk még, először egy, majd még egy hétig. Az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy Zoli végig dolgozott, így csak a hétvégéket töltötte velünk.
Kipróbáltuk, hogy milyen nem Pesten lakni és jelentem nagyon-nagyon jó. Egyetlen picurka percre sem hiányzott a nagyváros.
Imádtuk a piacot, a szomszédokat, a hegyeket, a kirándulásokat,a fürdéseket, a ház hangulatát, a kilátást a teraszról. Azt, hogy láttam távolról vihart, eget, felhőt, napot, holdat. Ha esett, akkor élvezettel áztunk el, megéltük, milyen, ha patakokban folyik a víz rajtunk.
Nem használtunk autót, rengeteget gyalogoltunk, felfelé másztunk, partra caplattunk. Boginak vittük a rozoga babakocsit, így nem volt gond, ha elfáradt, Barni meg már nagyon jól bírta a sok jövés-menést. Bogi persze hordozódott is, jókat aludta  hátamon, főleg a késő esti programok közben.

Szóval vágyakozom. El Pestről, valami nyugodt helyre, ahol felépülne a szalmaházunk, kályhával, fúrt kúttal, napelemmel. Nagy veteményessel, gyümölcsfákkal, tyúkokkal, kecskékkel. Szaladgálós, szabad gyerekkorral a gyerekeknek. Otthonoktatással, hagyományok felelevenítésével, amit megélnénk a mindennapokban is.

Az ősz ismét sok változást hozott magával. Zsófi elkezdte a gimnázium nyelvi előkészítő osztályát, napi négy angollal és némi olasszal fűszerezve. Az osztálytársakkal kedvelik egymást, a 3 napos gólyatábor is jól sikerült.

Máté immár harmadszor iskolát váltott, nagyon reménykedem abban, hogy ezúttal megtalálja a helyét. Egyelőre nagyon lelkes, a társai befogadták, segítik. Grafika tagozatra sikerült bejutni, ami nagyon jó, mert szerintünk (és mások szerint is) nagyon jól rajzol. Lesz olyan napja, amikor négy rajz órája lesz. Folytatja a klasszikus gitár tanulást és elkezdi idén a barantát is.
Az iskola váltás oka, a nem megfelelő közeg volt, elképesztő viselkedés volt a sikk, Máté pedig jeleskedett megfelelni akarásban, sajnos a rossz oldal felé. 

Barni délelőtt oviba megy, bár nem rendszeresen, ebéd után elhozom. Vele most nagyon nehéz nekem, hihetetlen dacos, mindent kipróbál, amit nem kellene, rengeteg dolgot tesz tönkre. Próbára teszi a türelmem (haha, mi az?), a tesói agyára megy. Jó lenne, ha szelídülne, mert erősen gondolkodunk az otthon oktatáson. Nem készülünk erre különösebben, nem görcsölünk rajta, egyszerűen csak kielégítjük a kíváncsiságát, ha kérdez. Nekem a legszimpatikusabb az Életiskola, mindent a maga idejében, a maga természetességével "megtanulni".

Bogi itthon van velem, nem ovis, nem is tervezem. Szopizik még reggelente és hordozódni is nagyon szeret, bár ritkán van alkalma ez utóbbira. Érdeklődő, nyitott, szereti a gyerekeket, de nagyon ragaszkodik hozzám. Amolyan matrica. Mivel nincs olyan rokon, vagy barát, ahol ott hagyhatnám őket, mindig mindent együtt csinálunk. Nem is értené, ha hirtelen mással kellene lennie, az miért van. Ha nem szopizik már, Zsófira szívesen hagyom, mert nagyon szeretik egymást.

A két kicsivel alszunk egy kupacon éjjel, nem csak ők szeretik, mi is. Szerencsére párommal ebben a kérdésben nagy az egyetértés köztünk, a ház pedig elég nagy. Mindketten szeretjük, ha hozzánk bújnak és tudjuk, ez nem tart örökké. Kiélvezzük, amíg tart.

Siklóbőr a Balatonból.

Fonyódi látkép, szemben Badacsony.

A négy tesó egy szeles délutánon, háttérben Kati, azaz a vízimentő katamarán, Boginak csak katamara.

Bogiszáj elveszett bejegyzés,2014.szeptember 3.

Én:- Olyan jó, csak simán összebújni! (cici nélkül).
Bogi:- Neeeeeeeem! Mama, én rád tapasztok!


- Ha nem aludok, akkor nem álomba szenderülök?


Zolit nem tudtam elérni telefonon, mire Bogi megszólalt:

-Írjál neki gondolom, egy sms-t, megtudod hol van.


Én:-Engedd el a cicit!
Bogi-Neeeem -karjával kőrözni kezd-, darálógép vagyok és szívom be a tejt a torkomba.

Elveszett bejegyzés,1014.május 9.

Zsófit felvették abba a gimnáziumba, amelyikbe vágyott! Nagyon örült, mert a megjelöltek közül egyedül ebben az iskolában volt felszabadult, barátságos a légkör a szóbelin. Itt a gyerekre voltak kíváncsiak és nem arra, hogy mit NEM tud az adott tárgyakból.
Kötetlenül mesélt magáról, a feladatok is olyanok voltak, hogy a válaszokból a gyerekek személyiségét ismerhették meg a tanárok. Az egyik férfi tanár még dalra is fakadt a boldogság szót hallva, folytatta a jól ismert régi slágert, miszerint "boldogság gyere haza". Innen mosolyogva, ugrándozva jött ki, míg volt olyan intézmény, ahonnan már most sírva ment haza.

A nagy izgulás amiatt volt, mert nem ezt az iskolát írta első helyre, hanem egy jó erős, versenyistállót, aminek negatív hírét baráti körünkből már ismerhettük. Hogy miért írta be mégis? Ráadásul első helyre? Mert az egyik nagyon jó barátnője is oda megy. Még szerencse, hogy a sors jobb rendező néha, mint a kamaszok.

Én az abai Atilla Király GImnáziumnak örültem volna nagyon, de Zsófi elvetette ezt az ötletet, mert nem vágyott kollégiumba, heti 5 nap, tőlünk távol. Nekem is nagyon idegen volt ez a gondolat, de bánom kicsit, mert az egyetlen iskola, amit jelenleg el tudnék fogadni.


Máténál is fontolgatjuk az esetleges iskolaváltást, ő nagyon elkanászodott az utóbbi időben, talán egy más közösségben összeszedné magát. Erős a dilemma, mert ez már a 2. iskola, ahová jár, az osztályfőnök és a tanárok nagy része is lelkes, lelkiismeretes. Ő maradni szeretne, de nagyon úgy látom, hogy a vezérhangyákhoz csatlakozott, akik nem a "tanuljunk jól, tiszteljük a felnőtteket, viselkedjünk ember módjára" elvet vallják.
Sikk rossznak, szemtelennek lenni, pl. almacsutka-célbadobó verseny az utcára, lehetőleg arra sétáló tanerő eltalálásával. Sikk utálni minden tanárt, a legjobbakat is, sikk mindenre unottan flegmázni, pl. A varázsfuvola megtekintésére, több énekórán át. Semmi nem hozza lázba őket, nem tudom mi lehet a kulcs a motiválásukhoz. Sokat van itthon, nem napközis, utolsó óra után hazajön.

Barni és Bogi esetében nagyon gondolkodunk az itthoni oktatás adta előnyökkel. Az élet iskoláját járnák, velünk együtt, félévente számot adva tudásukról egy arra alkalmas intézményben. Aki ezt hallja, nem nagyon érti, hogy mi is ez, óva int minket a veszélyeitől (mert mire oda ér a beszélgetés, hirtelen szakértőkké vállnak), aggódnak a szocializáció miatt, bár egy hat tagú családnál, ezt nem is értem. Néha egy fél óra nyugiért és csendért rimánkodom, általában sikertelenül. Arról nem beszélve, hogy az edig tapasztalt szocializációból nem baj, ha nem kapnak egyáltalán. Nem is értem, mi ez a pánik. Mintha, csak kortárs gyerekcsoportokban való aszalással lehetne felnőni és végezni a dolgunkat. Én minden ovimat, sulimat utáltam, szorongtam, most mégis elég jól létesítek kapcsolatokat és az eddigi munkahelyeimet is így-úgy helytálltam.
Találkozunk gyerekekkel, vannak barátaink, a nagy gyerekeinknek is vannak barátaik, akikkel bátran szocializálódhatnak, amennyit csak akarnak.
Még nem tudom, mennyire laza, vagy éppen kötött forma lenne ideális számunkra, ismerek több családot, akik otthon oktatnak, van aki a tanterv szerint, könyvekből tanít, van aki ahogy kedve van, nincs tankönyv, nincs kötelező részvétel, a gyerekek abba csatlakoznak és olyan mértékben, amennyire az adott téma érdekli őket. Persze, ha ismernénk a gyermeki természet ezen oldalát, nem lepődnénk meg, hogy a gyerekeket minden érdekli, csak kínálni kell nekik a lehetőséget a tanulásra és ők lelkesen vetik bele magukat. Ez szerintem minden esetben így van, ha az a gyerek korának és természetének megfelelően történik. Fontos, hogy tapasztalati úton, cselekvés által tapasztalhassák meg a világot, erre vannak "kitalálva" és nem arra, hogy passzív befogadóként egy padban ülve, néma csendben figyeljenek 45 percen keresztül, valami teljesen elvont, szétszabdalt "anyagra". amit éppen az iskolában meg kellene tanulniuk.

Barni nyáron lesz 6 éves, idén jártunk egy kicsit többet oviba, ebéd után megyek is érte. Nagyon érdeklik a számok és a betűk, sokat ismer már közülük, a számok terén meglepő dolgokat tud. Pl.: páros-páratlan szám, összeadni 10-i, leolvasni a számokat, már 100-as számkörben is (buszok, házszámok). Leírja a családban előforduló neveket, ha választunk egy betűt, avval kezdődő szavakat gyűjt. A felsoroltakat mind velünk tanulta meg, teljesen magától, egyszerű kérdezz-felelekkel.
Az erdei kirándulások alkalmával megfigyeljük a növényeket, állatokat, sokat beszélünk róluk, mert ő sokat kérdez.
A történelmet már most jobban ismeri sok iskolába járó nagyobb gyerkőcnél, mondjuk ezt magára szedi, mert Zolit nagyon érdekli, sok szó esik itthon a múltról.

Elveszett bejegyzés,2014.február

Sajnos akadozik a blog írása, ennek sok oka van, leginkább az időhiány, amit súlyosbít Zsófi mostani felvételije. Azért mindenfélék készülnek és sok emlékezetes pillanatunk volt, főleg, hogy a karácsony is erre az időszakra esett.

Hozok pár képet ömlesztve.

 Baglyos sapi, rikker fonalból 4,5-ös tűvel.

 

 

A hordozás még mindig a szívünk csücske. Itt éppen nem volt jól, kora este aludt el a kendőben. 

Barniszáj 2013.november, elveszett bejegyzés

Elénekeltem Barninak az "Elvesztettem zsebkendőmet" című dalt. Nagy volt a hangzavar, nem értette jól és visszakérdezett: -Ki találta meg? Tündérkaka?