Táska magyar motívummal

A már említett varrószakkör utolsó projektje egy táska varrása volt. Egy komoly, igazi táskáé, amiben van táskamerevítő, zippzár, vlies, zsebek és rátétminta. Nekem sem egyszerű, sem könnyű nem volt, sőt, elég sokat bénáztam mire elkészült, de megérte! Imádom és nagyon büszke vagyok, hogy elkészült. Biztosan fogok még táskát készíteni, igazi szerelem!
Köszönöm Zitának a sok-sok segítséget, azt is beleértve, hogy szakkörön kívül eljött hozzánk és segített befejezni, így a táska eljöhet sem velem nyaralni is!

Közösség

Mostanában azon merengek, bosszankodok, gondolkodok, hogy hogy lehetne létrehozni, vagy csatlakozni egy olyan közösséghez, akik hasonlóan gondolkodnak, hasonló az értékrendjük és körülbelül azt szeretnék, mint mi.
Ami biztos, hogy természetközeli önellátó, vagy legalábbis arra törekvő embereket látnánk szívesen, vagy ilyen közösséghez csatlakoznánk. Olyan emberekből állna, akiknek fontosak a gyökereik, vagy ha ilyenjük nincs, mint például nekünk, akkor megteremtik a gyerekeik és persze saját maguk számára.
Számunkra meghatározó a magyar hagyományok ápolása, a természet szeretete, a környezet védelme, az önellátásra törekvés.
Ahogy én elképzelem, otthon tanulnának a gyerekek, a nagyobbak persze már lehet, hogy akkor boldogabbak, ha kitekinthetnek a világba, kipróbálhatják magukat különböző területeken. Reményeim szerint ők is visszatérnének és a közelünkben szeretnének maradni.
Az élelem legnagyobb részét megtermelnénk magunknak, a közösségen belül persze létrejöhet csere-bere, vagy barter megállapodás is. A munkák folyhatnának kalákában, pl. házépítés, vagy bármilyen nagyobb munka. Sok minden mást is magunk állíthatnánk elő, engem például a varrás, a kötés, a gyapjúmunkák (nemezelés), fazekaskodás vonz a legjobban.

Népi bútorfestés

Mindig szerettem rajzolni, festeni, már kicsi koromban is mindig alkottam valamit. Ezért (is), hirtelen jött ötletet megvalósítva jelentkeztem egy népi bútorfestő szakkörbe. A foglalkozásokat egy erdélyi hölgy tartja, ez több okból is szívmelengető nekem.
Több tárgyat is festettem már, lassan körvonalazódik, hogy az otthonunkba mire és milyen mintát fessek, persze olyat, ami mindenki tetszését elnyeri. Ez nem könnyű feladat, hiszen itt nem csupán dekorációról van szó, a minták jelentéssel bírnak, sokat elárulnak a festőről, a családról, még a családbeli viszonyokról is.
Van három régebbi székünk, az anyai nagymamámé voltak, amire Ilona segített mintát tervezni és egyszerűen mindig, szinte ugyanaz a minta kanyarodott ki a keze alól, ami jellemezte páromat, teljesen találóan, pedig soha nem találkozott vele. Az utóbbi időben teljesen elmerültem a különböző népi művészeti ábrázolásokban és jelentésükben. A könyvtárunk elég jelentős hányada néprajzi irányultságú. Igyekszem utánaolvasni, tanulmányozni és megfejteni az egyes vidékek tárgyainak jelentését.
A legutóbbi foglalkozáson Máté is festegetett, segített nekem. Több dolgot alapozott le, így gyorsabban tudtam haladni.

A konyhánk

A házunkban bizonyos helyiségek -még leírni is félek- 13 éve nem voltak festve. A falakra gondolok. Egyszerűen tragikusan nézett ki. Évek óta halogatjuk, elsősorban azért, mert nincs időnk rá, másodsorban, mert tervezünk egy kertre nyíló ajtót a konyhába és nem akartunk kétszer festeni.
De most betelt a pohár a védőnő megjegyzésével, aki az ovis felmentéshez írta a javaslatot, miszerint: -Én támogatom, hogy itthon maradjon Bogi, mert a szerető és fejlesztő közeg számít és nem az, ha piszkos a fal. Khmm. Elsüllyedtem, magyarázkodtam és hétvégén kifestettünk.
A festők Zoli, Máté, Zsófi és Zsófi barátja voltak,a takarítók és a kajafelelős én. Persze Zoli a takarításban is segített, sőt egy elkészült kép szerint tulajdonképpen mindenki takarított is.
Rendezgetjük vissza a tárgyakat, bútorokat és rájöttünk, hogy bizony rengeteg cuccunk van. Ki is hajigáltunk képletesen rengeteg lomot, amik majd szerető új gazdiknál okoznak örömöt.
Mivel nagyon szeretjük a magyar népi ihletésű tárgyakat, az antik dolgokat, a parasztbútorokat és mindent, aminek lelke, története van, így igyekszünk berendezni amúgy elég eklektikus házunkat. Íme néhány részlet, a háttérben a világítóan fehér fallal.
Ja és mivel Zoli valamilyen rejtélyes oknál fogva gyűlöli a csipkéket, mindet, ezért a tálaló felső szekrénye meg fog újulni a kezem által az elkövetkezendő napokban. Az ajtó fölötti csipke és a levendulás szíveken a csipke dísz marad, mert én imádom a régi csipkéket. Van is egy rakattal, mert néhai anyai nagymamám serényen készítette őket. Gondosan őrzöm a szekrényemben valamennyit.

Kreatív tanfolyamok, szakkörök

Barni új ovijában nagyon jó szülői közösség van. Annyira jó, hogy az egyik alkotó anyuka varrókört tart, kéthetente, egy közösségi térben. Mindenféle varrományok születtek már az elmúlt években, amikor én belecsöppentem a társaságba.
Sajnos pár dologról lemaradtam, de amióta részt veszek ezeken az alkalmakon, rengeteg újat, trükköt, profi fogást tanulok. Óriási öröm ez nekem, mert eddig magamtól tanultam varrni, elég döcögősen, sokszor kínlódva kísérleteztem ki a megoldásokat. Varrtunk már kamrapolc-fodrot, pénztárcát, most egy táskán dolgozunk, ami nekem nagy vágyam volt és szerelem az anyag és a minta is.
A pénztárca Zsófi 16 születésnapjára készült, minden részét én varrtam, ezt be tudom bizonyítani az ujjamon található lyukak segítségével, amiket a tű foka készített a keretbe bevarráskor. Nagyon örült neki, hitetlenkedve kérdezte többször is, hogy ezt tényleg én csináltam-e? Ez fantasztikus elismerés, mert ő nincs különösebben oda a kézműves dolgokért.
Nagyon szeretem a társaságot, mindenki kedvességét, az érdeklődést, hogy vihetem a 3,5 éves Bogit, akit nem is tudnék máshová tenni erre az időre. Meghatott, amikor saját, névre szóló szabásmintát kaptam a táska elkészítéséhez, mert ezzel a projekttel az én vágyam teljesül. Szeretem, na!

A másik nagy öröm egy nemezelő tanfolyam volt, ami egyszeri alkalomnak indult, de nagyon jól sikerült, így várható folytatása is. A tanfolyamot Kovács Gabriella nemezművész tartotta. Apró dolgokat készítettünk, de új technikát is tanultunk és nem utolsósorban remek embereket ismertem meg ismét. Az új technika az apró dolgok bizgentyűjének SZÖVÉSE volt. Így készült bárányfül és virágszirom is.

Bogi mesél...
Panka és Csiribí és Emma elpárologva mentek a gőzös vonattal az erdőbe.

Szintén Bogi:
- A Jézus van a szívembe, hogy vigyázzon Rám. Ugye?
Ezt az ugyét szinte minden mondata után odateszi, annyira szereti, ha megerősítjük őt abban, amit gondol.


Zsófinak a tavaszi szünet után angol vizsgája volt, írásbeli és szóbeli is, olyan, mint egy érettségi, csak nem kapnak papírt róla,  a stressz részét élvezhetik. Mindkettő négyesre sikerült, nagyon büszke vagyok Rá! 

Ovis felmentés

Eldöntöttük pár hete, hogy Bogi nem megy óvodába az ősszel. Sajnos, mivel már kötelező lesz addigra az ovi a kicsiknek is, felmentést kérünk.
A felmentést a jegyző adja hivatalosan, de mivel sokan sokfélét tudtak, sőt, mindenki máshogyan értelmezi a paragrafusokat, leírom, hogy nekünk mi volt a végleges módja.
A körzetes oviba kellett beadnom egy kérvényt, hogy szeretnénk felmentetni Bogit, ez akkor is így van, ha a négy gyerekből egy sem járt oda, sőt, ha Bogi ovis lesz esetleg valaha, akkor sem ide jön majd.
Ezután megbeszéltünk egy időpontot, amikor a vezető óvónő eljött hozzánk családlátogatásra (igen, igen, egy idegen, aki véleményezi a házunkat, nevelési elvünket stb...).
Mivel a védőnő sem ismert minket, így ő is eljött, könnyítésül ugyanazon a napon, körülnézett, beszélgettünk, majd megírta a felmentést javasló szakvéleményt. Ezt, a mi kérelmünket és a ovivezető javaslatát kell elküldeni a jegyzőnek, aki dönt, majd erről értesít bennünket is. Remélem számunkra pozitív döntés születik.